Super Beat Sports

Ugorjunk előre pár évet, és itt a Super Beat Sports, Switch-exkluzív újragondolás formájában. Felturbózva, kibővítve, és készen arra, hogy nagyobb közönség elé lépjen. A kérdés csak az: mennyire bírja a tempót hosszabb távon?

Idegenek, sportok, ritmus – ne kérdezd, miért

Egy névtelen, chibi-szerű humanoidot irányítok, akit egy távoli bolygóra dob a játék. Itt zenebolond, bogárszemű alienek próbálják leutánozni az emberi sportokat – több-kevesebb sikerrel. A háttértörténet teljesen lényegtelen, de nem is baj: színes, barátságos keretet ad annak az öt minijátéknak, amiből a csomag áll (ebből egy teljesen új a Switch-verzióban).

A dizájn azonnal mosolyt csal az arcomra, a töltőképernyőkön olvasható kis szövegek kedvesek, az egésznek van egy olyan „Harmonix-ízű” könnyedsége. Amikor a főcím zene robbanásszerűen berobban, pontosan tudom: ez nem akar többnek látszani, mint ami. És ez jó.

Rhythm Heaven-vonal, egy gombbal

A Rhythm Heaven rajongók azonnal otthon érzik magukat. A vezérlés szinte fájdalmasan egyszerű: a legtöbb sportban egy gomb a lényeg, az „A”, amit a megfelelő pillanatban kell lenyomni. A hangsúly nem a komplex mozgáson, hanem az ütemérzéken van.

Papíron mind az öt sport arról szól, hogy ritmusra elcsapsz egy labdát. A különbségek inkább a tempóban, a mintákban és a helyzetekben vannak. Ez egyszerre az egyik legnagyobb erősség és a legnagyobb gyengeség is.

Whacky Bat & Net Ball – alapok rendben

A Whacky Bat tökéletes belépő. Több sávon mozgok, az alienek dobják a labdát, én pedig ritmusra visszaütöm. Különböző ellenfelek, különböző sebességek, egyre bonyolultabb kombinációk. Egyszerű, de működik, és hamar flow-ba kerülök.

A Net Ball ezt megtekeri egy fokkal: gyorsabb, kapkodósabb, az alienek egymásnak passzolnak, nekem pedig előre kell gondolkodnom, nem csak ismételni egy ritmust. Ez már kicsit idegesebb játék, de jó értelemben.

Gobble Golf – itt elfogy a lendület

A Gobble Golf sajnos kilóg lefelé. Három platformon csipognak az alienek, egy mintát kell megjegyezni, majd visszajátszani golfütésekkel. Olyan, mint egy túl egyszerű Simon Says, kevés energiával. Pár pályáig elmegy, de hamar érzem, hogy nem húz vissza.

Pro Mode – na, ez már beszél hozzám

Az alap nehézség nekem túl lassú volt. Szerencsére bármelyik sportnál bekapcsolható a Pro Mode, ami azonnal felpörget mindent: gyorsabb tempó, több variáció, kevesebb kegyelem. Itt éreztem először azt, hogy a játék komolyan vesz, és innentől szinte végig ebben a módban maradtam.

Buddy Ball & Rhythm Racket – amikor életre kel

A csomag igazi sztárjai a többjátékos módokra kihegyezett sportok.

A Buddy Ball egy kieséses buli: egymás után ütünk, ha elrontod az ütemet, életeket veszítesz. Az alienek idővel „elfáradnak”, bombává vagy akadállyá válnak, így nem lehet ugyanazt a taktikát ismételni. Két játékosnál már feszült, négyen pedig konkrétan hangos.

A Rhythm Racket pedig a nagy finálé. Pong, flipper, Crossfire és egy neonlázas rémálom szerelemgyereke. Változó aréna, törhető akadályok, irányítható alienek – mégis meglepően könnyen érthető. Négy játékossal zseniális káosz, és ami igazán nagy trükk: a labda minden ütközése zenévé áll össze. Játszol, és közben egy szám születik.

Hang, technika, tempó

A zene funkcionális, elektronikus, űrdiszkós. Nincs igazán emlékezetes sláger, de nincs rossz szám sem. A legjobb pillanatok spontán jönnek, főleg egy elszabadult Rhythm Racket-meccs közepén.

Technikailag rendben van: 60 fps dokkolva és kéziben is. A töltési idők viszont túl hosszúak, ami kifejezetten fáj egy pontvadász, „még egy kör” típusú játéknál. Ez az ismétlődést is jobban kihozza.

Egyedül vagy társasággal?

Egyedül is el lehet vele lenni, főleg Pro Mode-ban, de a játék lelke a helyi multiplayer. Nincs online mód, a botok csak félmegoldások, és fejhallgató nélkül az egész koncepció sérül. Switch-en, egy gépen, spontán összejöveteleknél ez furán ütközik a hordozhatósággal.

Zárás

A Super Beat Sports egy vidám, jóindulatú, ritmusra épülő partyjáték, ami pontosan tudja, miben erős. Nem mély, nem változatos hosszú távon, és egyedül játszva hamar repetitív. De barátokkal? Ott működik igazán.

Nem forradalom, nem kötelező darab, de jó társaságban kifejezetten szerethető. Ha budget áron futsz bele, és van kivel játszanod, akkor nyugodtan csapj le rá – és üsd a spaceballt, amíg bírja a ritmusérzéked.