Bouncy Bob

De hát a Bouncy Bob megmutatta, hogy lehet. A játék, aminek minden egyes mozdulata a "nyomd meg az 'A' gombot" köré épül, nemcsak hogy nem hozott semmi különöset, de inkább feleslegesnek és szórakoztatóan unalmasnak tűnt. Egy óra alatt ki is végeztem – és sajnos nem úgy, hogy "még egy kör és jövök", hanem inkább úgy, hogy "ennyi volt". Miért is?

A játékmenet: Egy gomb, de semmi mást

Az irányítás annyira egyszerű, hogy szinte már fáj: nyomd meg az 'A' gombot, és Bob, a kis ugráló figura, elindul a kívánt irányba. Ha közben megnyomod a gombot, Bob egy kis plusz magasságot nyer, és elérhet olyan platformokat, amik egyébként túl magasak lennének. Ja, és közben különféle zombik támadnak. Nagyjából ennyi. Persze, egyszerűen hangzik, és egy darabig tényleg szórakoztató, amikor sikeresen ugrálgatsz és levered a zombikat, de a problémák hamar előjönnek.

Az egész játék egy nagy ugrálás, amit nem is lehet hibázni, hiszen az irányítás pofonegyszerű. Viszont ahogy haladsz előre, az ellenségek és a kihívások olyan szinten unalmasak, hogy az ember elgondolkodik: miért nem hoztak bele valami tényleg érdekes mechanikát? A pályák nagy része ugyanolyan, nincsenek igazi, komoly kihívások – csupán egyes csapdák próbálnak meg megállítani, de azok is csak egy-egy egyszerű halálos helyzetet kínálnak, amit nem nehéz elkerülni. Az egész olyan, mint egy régi, elfelejtett flashjáték, ami mindent próbál kihozni egy egyszerű ötletből, de nem találja el a poént.

Zene és hangulat: A legnagyobb gyilkos

A zenéről inkább ne is beszéljünk. A játék zenei aláfestése egy szörnyű, loopolós darab, ami biztosan a frászt hozza rád. Egyes játékokban a zene fokozza a hangulatot, itt viszont inkább arra késztetett, hogy sietve nyúljak a távirányítóhoz, és letekerjem a hangot. Mert ha egy dolog van, ami nagyon nem passzol a játéknak, az az elnyújtott és idegesítő zenék. Persze, lehet, hogy másnak tetszene, de a folyamatos ismétlés hamar kiölte belőlem a játék iránti lelkesedést.

Multiplayer: Két Bob a pályán, és semmi más

A multiplayer modot a játéknál ígéretesen tálalták, ám a valóság az, hogy inkább egy gyorsan elfelejthető ügyvédi munka, mintsem egy valódi szórakoztató mód. Két Bob ugrál össze-vissza, miközben a zombik hiányoznak, és a játék gyorsan elér egy olyan pontra, ahol csak a fejünket próbáljuk szétugrálni, miközben egy-egy hiba miatt vissza kell tölteni a szintet. Az egész mintha a fejlesztők gyors ötlete lett volna, hogy legyen valami, amivel mégis elmondhatják: "de van multiplayer is!"

Végszó: A játék, ami nem hagy benned semmit

Bouncy Bob nem tartogat semmi újat. Az ötlet, hogy egy gombos irányítással próbálják szórakoztatni a játékosokat, egy darabig érdekes, de gyorsan kiderül, hogy nem elég. Ahogy a zombik kezdtek egyre jobban hullani, úgy egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a játék inkább egy üres ígéret, mintsem valódi élmény. Egy óra alatt elértem a végét, és akkor már nem is akartam többé visszatérni.