Arcade Archives Super Punch-Out!!

A Nintendo Switch-en végre elérhetővé vált a Super Punch-Out!!, és bár mindenképpen egy mérföldkő a videojátékok történetében, valahogy mégsem képes megugrani azt a magasságot, amit a sorozat előző részei, vagy éppen az SNES-es változatok már elértek. Míg az Arcade Archives széria újra életet lehel az ilyen klasszikusokba, és dicsérhetjük Hamstert a munkájáért, ez a része a Punch-Out!! családnak nem éppen a legemlékezetesebb darab. De mitől is nem működik olyan jól, mint várnánk?

Az első benyomás: kevesebb ellenfél, de ugyanolyan stílus

Super Punch-Out!! nem hoz túl sok újdonságot az előző játékokhoz képest, de ha valaki már a régi arcade gépeken harcolt Little Mac-ként, akkor biztosan visszajönnek az emlékek. A történet nem bonyolult: még mindig te vagy Little Mac, aki próbálja legyőzni a különféle ellenfeleket, hogy a világ legjobb bokszolója legyen. Az újrakiadás, bár az eredeti klasszikust próbálja meg tisztelettel ápolni, már nem képes olyan hatást gyakorolni, mint a széria korábbi darabjai.

Ezúttal csupán öt ellenfél vár rád, és az igazat megvallva, ezek is a sorozat leggyengébb felhozatala. A klasszikus karakterek, mint Bear Hugger vagy Dragon Chan, visszatérnek, de a bonyolult mozdulatok és változatos harci stílusok terén már nem nyújtanak olyan szórakoztató és friss élményt, mint a korábbi részek.

A játékmenet: ismételni, ismételni, ismételni

A játékmenet sok szempontból egy kicsit lassúbb, mint amit a modern platformereken megszoktunk. Ha eddig játszottál az NES vagy SNES változatokkal, akkor a kontrollok nem feltétlenül fognak gyorsan menni. A B gombbal elérhető új mozdulat, a "duck", remek újításnak tűnik, de a helyén való használata kifejezetten zavaró. Miért nem a D-pad aljához rendelték? Az egész irányításhoz idő kell, hogy megszokd, és előfordul, hogy nem az akaratos mozdulatot végzed el, hanem egy ártatlan blokkolást kapsz ahelyett, hogy elugranál a támadás elől.

A harcok ugyanúgy a széria szokásos taktikáját követik: támadj, blokkolj, védekezz, és amikor sikerül, húzd be a különleges ütéseket. De mivel a mozdulatok nem olyan pörgősek, mint régen, elég gyorsan belép a monotónia. Egy-egy győzelem még szórakoztató, de egy egész sorozat után egy kicsit már fárasztóvá válik a dolog.

A vizuális és hangélmény: nem tudott fejlődni

A grafika az életkorához képest még mindig jól néz ki, és a karaktermodellek nagyok és szórakoztatóak, ahogy közelítenek hozzánk. De, mint az egész játék, a vizuális szinten is úgy érezzük, hogy nem sokat fejlődött. Az audio terén pedig… hát, a hangok zűrösek. Néhány hangminta elég zűrös és érthetetlen, ami akár még szórakoztató is lehet, de valószínűleg nem ez volt a fejlesztők célja.

A TATE mód, amikor a Switch-et a kezünkre fordítjuk, hogy vertikálisan játsszunk, egy remek ötlet, amit érdemes kipróbálni. Bár a képernyő körüli fekete sávok néha zavaróak, és az egész nem olyan kényelmes, mint az asztali konzolon, azért az élmény nem vész el teljesen.

Zárás: a klasszikus, ami még nem annyira klasszikus

Az Unruly Heroes sokkal jobban öregedett, mint ez a darab. Míg az eredeti Punch-Out!! remek szórakozást nyújtott, addig a Super Punch-Out!! egy kicsit csalódás. Az ellenségek száma csökkent, a harci stílusok nem hoznak újdonságot, és a lassú irányítás végképp megölheti a harcok pörgését. A grafika és a hangok sem öregedtek túl szépen, de ha valaki igazi gyűjtő, aki minden Mortal Kombat vagy Super Mario részt birtokolni akar, annak még így is érdemes beszerezni.