Big Rumble Boxing: Creed Champions

Nos, ezt próbálja megválaszolni a Big Rumble Boxing: Creed Champions, ami a Rocky és Creed univerzumának ismert harcosait hozza vissza, hogy egy gyors, pörgős és szórakoztató bunyót prezentáljon. Az alapvető kérdés azonban mindig ugyanaz: mennyire tud egy játék szórakoztató lenni, ha a játékmenet csak annyit ad, amit a szomszédban már láttunk?

A sztori? Hát, az nem igazán van itt

A Big Rumble Boxing: Creed Champions nem egy történetközpontú játék – egyáltalán nem. A játéknak van egy minimális narratívája, de semmi sem éri el azt a szintet, hogy azt mondjuk: „Egy ilyen sztoriért érdemes belevágni.” A karakterek, mint Clubber Lang, Viktor Drago és természetesen Rocky Balboa, mind-mind visszatérnek, de a játékmenet nem próbálja elmélyíteni a kapcsolataikat vagy bármilyen komoly háttérsztorit adni a csatáknak. Az egyetlen valódi „történet” egy-egy gyors történetvonal, ami a fő mód, az Arcade között van, és valóban, nem sokkal több ennél.

De nem baj, mert a lényeg a bunyó, nem igaz?

A bunyó, amiben gyorsabban el lehet fáradni, mint a valódi boxmeccseken

A játék irányítása alapvetően egyszerű és könnyen elsajátítható, de pont ettől válik kissé unalmassá hosszú távon. A támadások, a gyenge ütések (Y), erősebb ütések (X) és a különféle kombók könnyedén megtanulhatók, így bárki, aki nem bírja a bonyolultabb, hagyományos bokszjátékokat, könnyedén belevághat. A Big Rumble Boxing tulajdonképpen nem bokszjáték, hanem inkább egy átdolgozott, arcade-stílusú bunyós játék, amit egy kicsit a Street Fighter vagy Tekken hagyományainak keveredésével hoztak össze. A győzelem alapja az, hogy kiürítsd az ellenfeled életerő barját, amit sikeresen meg tudsz tenni egy kis kombinációval – igaz, itt nincsenek igazi technikai kórok (TKO), amit egy igazi bokszjátékban elvárnánk.

A játék egyik érdekes eleme a „Slip Counter”, ami egy speciális mechanizmus, amivel az utolsó pillanatban kikerülheted az ellenfél ütését, hogy aztán te támadj vissza. Az ötlet nem rossz, és ahogy sikerül kivitelezni, tényleg egy kis elégtételt ad, de igazán nem szükséges, hogy az ember megtanulja tökéletesen, hogy mikor alkalmazza, mivel a játék a legmagasabb nehézségi szinten sem igényel túl sok reflexet.

A karakterek: egyhangú küzdelmek

Az igazi probléma a karakterek játszhatóságával van. Hiába a színes és különböző harcosok listája, a játékmenet rendkívül egyhangú marad. Minden karakter alapvetően ugyanazokkal a mozdulatokkal operál, csak az animációk és egy-egy apró személyiségbeli különbségek segítenek egy kis színt vinni a dolgokba. Nincs igazán mély különbség a karakterek stílusa között, és ha egyszer megtanulod az alapokat, minden harc ugyanolyan ritmusban zajlik. Még a „Super” támadások is elég hasonlóak, még ha ezek sokkal erősebbek is a normál ütésekhez képest. A különbség igazából az animációkban rejlik – ami nem mondható túl sokszínűnek.

A játéknak szerencsére van egy-két jó karaktere, és az interakciók szórakoztatóak, de ezeket a mélységet valahogy nem sikerült igazán kihasználni, hogy egy maradandó élményt adjanak.

Látvány és hangulat: a stílus a helyén van

A grafikai irányvonalat mindenképpen meg kell dicsérni. A karakterek stilizált, rajzfilmszerű megjelenése igazán eltalált, és jól elkerüli azokat a túl-realista megoldásokat, amik könnyen beleeshettek volna az „uncanny valley” csapdájába. Ez tényleg a legnagyobb erőssége a játék vizuális oldalának, és így jól illik az egész „arénás bunyó” hangulathoz. Az arénák szépek, különösen az intimitásukat kihasználó kisebb helyszínek, mint Mighty Mick edzőterme, de sajnos a közönség elég statikus, és nem igazán érezzük úgy, hogy az arénák életet adnak a meccsekhez.

A zenei aláfestés viszont mindent visz – ha nem is egy Eye of the Tiger szint, de a klasszikus Rocky számok és az elektronikus soundtrack jól passzolnak a tempóhoz. Még a meccsek közbeni „YO!” kiáltás is olyan szórakoztató, hogy simán elnézem.

Záró gondolatok

A Big Rumble Boxing: Creed Champions egy szórakoztató, de kissé lapos élmény. Szórakoztat, de a karakterek egyformasága és az egyhangú játékmenet miatt hamarosan a feledés homályába is kerülhet. Ha boxra vágysz, és nem szeretnél túl mélyre ásni, akkor jó választás lehet, de hosszú távon más, jobb bunyós játékok fogják lekötni a figyelmedet. Ettől függetlenül azért érdemes kipróbálni, ha a könnyed, arcade stílusú szórakozást keresed.

Kulcspontok

Pozitívumok:

• Erős vizuális stílus, különösen a karakterek
• Könnyen elérhető és szórakoztató játékmenet
• Szép karakterválaszték

Negatívumok:

• Egyhangú játékmenet, minimális különbség a karakterek között
• A közönség és a környezet kicsit élettelen
• Nincs lehetőség TKO-ra