30XX

Mert bár az alapok hasonlóak, van itt egy csomó új és izgalmas mechanizmus, amik miatt simán érdemes neki adni egy esélyt. A kérdés csak az: vajon a roguelike elemek és a nehézségi görbe valóban feldobják a klasszikus platformer érzést, vagy csak rátolják a "Nehéz de igazán nehéz" címkét anélkül, hogy igazán megérdemelnék? Az én válaszom egyértelműen az, hogy igen, de természetesen van egy-két buktató, amit nem árt észben tartani.

A Roguelike és Megaman Keresztezése

A 30XX olyan, mint egy klasszikus Megaman X, amit egy kis roguelike fűszerezett. És nem, ez nem csak egy üres marketingfogás. A játékban a pályák minden alkalommal mások, tehát hiába játszol egy-egy szakaszt újra, nem fogod ugyanazt a szintet látni, mint korábban. Az augusztusok (Augs), a különféle fejlesztések és az új képességek, amelyeket a főellenségek legyőzésével szerzel, mind egyedi elemeket adnak hozzá a harci mechanikához. Az egész játékmenet sokkal dinamikusabb, mint amit a klasszikus Megaman játékokban megszokhattunk, de ugyanakkor az alapértelmezett "futószalagos" játékmenet helyett itt sokkal inkább a felfedezésre és az újraindításokkal való kísérletezésre kerül a hangsúly.

Az igazi móka itt az, hogy mindig új stratégiát kell kialakítanod a pályákon való előrehaladáshoz, hiszen a megszerzett képességek és fejlesztések más és más hatást fejtenek ki minden egyes futás során. A választott karakterek (Ace és Nina) mindkettő más előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik, és a harci stílusuk alapvetően különbözik – míg Ace inkább közelharcra specializálódott, addig Nina távolról támadva sokkal hatékonyabb. Én személy szerint jobban élveztem Nina lövöldözős stílusát, de aki szereti a közelharcot, az Ace-t is imádni fogja.

A Nehézség – A Kihívás Megszállottja

A 30XX nehézsége egyértelműen a játékmenet egyik legerősebb, de egyben legfrusztrálóbb aspektusa is. Az elején az emberek hajlamosak azt hinni, hogy "hát ez nem is olyan kemény", de amikor a későbbi pályákra érsz, akkor jönnek a valódi kihívások. A szint-tervezés vegyes, mert bár rengeteg egyedi pálya van, néha olyan érzésed lesz, mintha a nehézség csak azért lenne ott, hogy megnyomja a folytatás gombját. Az entropia rendszer, amelyet a játék az utolsó szakaszokon hozott be, sokak számára igazi kihívást jelenthet, különösen akkor, amikor a szint túl nehéz ahhoz, hogy egy sima futással végigmenj rajta.

A Mega Mode viszont üdítő kivételt jelent, hiszen ezt a mókát egy kicsit "klasszikusabb" stílusban éld át. Itt a szintválasztás és a pályák rendre ugyanazok, így van lehetőség tanulni és gyakorolni. Ez a játékmód kifejezetten jól jön, ha éppen nem akarsz minden egyes futás során random pályákat futni, és inkább egy kis kiszámíthatóságot keresel.

A Képességek és A Meta Progreszió

A játék kiemelkedő része a Memoria rendszer, amely az összes végeredményt értékeli, és amivel újabb, tartós fejlesztéseket érhetsz el. A pályák közbeni összegyűjtött memóriát az elérhető upgrade-ekre költheted, amelyek segítenek abban, hogy az egyre nehezedő szakaszokon végigjuss. Az upgrade-ek közé tartozik a sebzésnövelés, az élet töltése, és sok más hasznos bónusz. Érdekes módon ez a metaprogresszió igazi húzóereje a játék hosszú távú szórakoztatásának.

A 30XX nagy újítása az, hogy a főellenségek legyőzésével egyedülálló képességeket szerezhetsz, amelyek mind a két karakterhez személyre szabottan illeszkednek. Ez a változatosság rengeteg lehetőséget ad arra, hogy minden futás során más és más játékmódot próbálj ki, és úgy érezd, hogy valóban különböző taktikákat kell alkalmaznod a győzelemhez.

Mi Működik, Mi Nem?

Mi működik:

• A jól megtervezett irányítás, amely precíz és nagyon szórakoztató.
• A roguelike mechanikák és a klasszikus Megaman stílusú pályák keverése friss és izgalmas élményt ad.
• A Mega Mode lehetősége, amely a klasszikus Megaman élményt biztosít.
• A Metaprogresszió (Memoria) rendszer segít abban, hogy a játékmenet mindig fejlődjön.
• A játék látványos és szórakoztató, hihetetlenül jó chiptune zenékkel.

Mi nem működik:

• A nehézségi szintek egyes részei egyenetlenek, ami fárasztóvá válhat.
• Az Entropy rendszer túlságosan kemikusan nehezíti a játékot.
• A pályák ismétlődő karakterei és a túlzott randomizálás egyesek számára frusztráló lehet.
• A lokalizáció néhány területen nem kielégítő, például a narratíva összefüggései.