Ashen

Mi történik, ha a megszokott, kegyetlenül nehéz Souls-játékok formula átfordul egy könnyedebb, de mégis izgalmas világba? Az Ashen pontosan ezt próbálja elérni. Itt nincs szükség éjszakai félelmekre és túlzottan bonyolult lore-ra. Csak egy csipetnyi könnyedség és egy szép világ, ahol a közösség valódi szereplővé válik. De vajon működik?

Az első találkozás: világ és hangulat

Mikor először belépek az Ashen világába, egyből megcsap a minimalistán gyönyörű, cel-shaded táj. A világ szinte kívánja, hogy felfedezd. Az ilyen típusú környezetek mindig is vonzottak – egyértelműen a "Dark Souls" hatása érződik, de itt nincs az a hátborzongató sötétség, ami mindig elnyel, ha egy rossz lépést teszel. Az Ashen világában a fény visszatérése, a napos tájak és a szellőző kis falvak felé tett lépések mind-mind azt sugallják, hogy valami más. Nem a magány, hanem a közösség van a középpontban.

Itt nem vagy egyedül a sötét világban, hanem mindenhol emberek – vagy hát, NPC-k – segítenek téged, miközben új helyeket fedezel fel. A helyszínek között, mikor egy-egy falucska nő köréd, a hangulat mintha egy régi, elfeledett RPG-hez nyúlnál, de aztán hirtelen visszatérsz a jól ismert "Souls" szabályokhoz: harc, pihenés, felkészülés.

A közösség ereje: co-op, de nem túlzóan

Ami igazán érdekes az Ashen-ben, az a közösség központi szerepe. Az első pillanattól kezdve ott a lehetőség, hogy egy kis falut építs fel, ahol a különböző NPC-k a te segítségeddel egyre jobban kiépítik magukat. A kovács, aki jobb fegyvereket ad, a titokzatos vadász, aki speereket kovácsol, és így tovább. De nem áll meg itt a dolog, mert mindegyikük küldetésekkel bír, és ahogy haladsz előre, egyre inkább szorosabbá válik a kapcsolatuk veled.

De itt jön be a csavar: nem csak NPC-ket kapsz, hanem élő, lélegző embereket is. A játék co-op rendszere úgy van megoldva, hogy nem tudod, mikor vált az AI valódi emberi karakterre. Eleinte nem biztos, hogy észreveszed, de egy-egy emberi mozdulat, apró hiba és az érzés, hogy valaki veled van a csatában, az mindent megváltoztat. A rendszer simán pörög, és bár néha egy kicsit zűrös lehet a társunk, hiszen nem mindig mindenki szereti ugyanazt a tempót, mégis érdekes kiegészítője a játéknak.

Képességek és harc: nem pörög minden úgy, mint a Dark Souls-ban

A harcrendszerben is érződik a FromSoftware művek hatása, de itt nincs olyan brutális precizitás és fájdalmasan kemény büntetés, ha valamit elrontasz. Míg a Souls-játékokban a parry és a backstab technikák voltak a királyok, itt a játék inkább arra fókuszál, hogy hagyja, hogy a harc szórakoztató és kicsit inkább „lazább” legyen. Vannak csapdák, sok ellenfél és egy kis taktika, de mégsem olyan borzalmasan brutális, mint amilyet a Souls sorozattól megszoktunk.

Ami viszont működik, az az egyes harcos segítők. A partnered, aki veled tart a csaták során, a nehéz pillanatokban elnyeli a csapásokat, így nem kell minden egyes ellenfelet teljes erőből kinyírni. A harc sosem válik frusztrálóvá, de azért kell figyelned. Kellemes balansz.

Felfedezés és titkok

Ha egy kicsit jobban rákanyarodunk a felfedezésre, akkor az Ashen igazán megmutatja a szépségét. A világ tele van titkokkal: szép fegyverek, új ruhák és egy-egy különleges helyszín. Mindig van valami, amit a tájban elérhetsz, amivel megerősítheted a karaktered. Az egész világot úgy érzem, mintha egy hatalmas puzzle alkotná, és ahogy haladsz, egy-egy titok elérhetőbbé válik.

Hiba a gépezetben: néha egy kicsit darabos

Viszont nem minden volt tökéletes. A Switch változat grafikai szempontból nem hoz semmi extrát, de elmondhatom, hogy az egész jól fut. Néhány apró akadás, főleg amikor új területekre lépsz, de ezek nem rontják el annyira a játékélményt. Az éppen aktuális frame-rate esések nem zavaróak, de azért észrevehetők, hogy nem vagyunk teljesen a technikai csúcsra állítva. Azonban a képi világ és a minimalista dizájn nemcsak szép, de jól optimalizált is.

Záró gondolatok: egy pihentető Souls-élmény

Az Ashen nem próbálja titkolni, hogy a Souls-klónok családjába tartozik, de azzal a különbséggel, hogy nem veri szét az agyad minden egyes lépésnél. Az egész játék hangulata könnyedebb, ami valójában üdítő. A közösség központi szerepe, a szép, felfedezésre váró világ, és a nem túlerőltetett, de mégis elég nehéz harcok mind egy olyan élményt adnak, amit jó érzés végigvinni. A világot nem a sötétség, hanem a fény felé vezető út építi, ami már önmagában egy pozitív üzenet.