Backbeat

Ha azt mondom „zenei játék”, te is rögtön a ritmus alapú akciójátékokra gondolsz, ugye? Hát, a stockholmi Ichigoichie csapata most alaposan megkeveri a kártyákat a Backbeat-tel, egy olyan zenés kirakós játékkal, ami inkább a banda összhangjára és a taktusok időzítésére koncentrál, mintsem hogy egyszerűen rácsapj a ritmusra.

A Backbeat egy igazi zenei csemege – csak éppen nem úgy, ahogy megszoktuk. Itt nem az a lényeg, hogy tökéletesen kövesd a ritmust, hanem hogy miként tervezed meg a zenekar mozdulatait úgy, hogy azok egy szuper jam session-t eredményezzenek. És bár a szóban forgó játék nem egy tipikus ritmusjáték, mégis egyedi módon működik.

Játékmenet – Kirakós a Zene Törvényeivel

Ha egyszer nekikezdesz, hamar rájössz, hogy a Backbeat nem egy klasszikus értelemben vett zenei játék. Ahelyett, hogy te magad játszanál a zenén, itt a cél, hogy négy zenész mozdulatait szinkronba hozd a pályán. Egy-egy lépés egy újabb taktust indít, miközben a karakterek különböző hangszereken, mint basszusgitár, keytar, dob vagy szaxofon, dolgoznak együtt, hogy létrehozzák a tökéletes jamet.

A játékmenet tipikus kirakós, ahol minden karakter lépése más-más hatással van a többiek mozdulataira. Az egész játék egyfajta zenei szimfóniává válik, miközben te irányítod, hogyan kapcsolódjanak a különböző eszközök egymáshoz. Az elején még elég egyszerű a történet, de ahogy haladsz előre, az egyre bonyolultabb mozdulatok és időzítések miatt nemcsak a játék, hanem a zene is komplexebbé válik.

A játékmenet azon alapul, hogy miként dolgoznak együtt a zenekar tagjai, így sokkal inkább a taktusok és a szabályok összhangja fontos, mint a ritmusra való reagálás.

Történet és Stílus – A Nyugodt Kaland

A sztori egyszerű, de hangulatos. Egy fiatal basszusgitáros lány, Watts, aki a szülei garázsában kezd el zenélni, egy különc banda tagjaival az álmait követi. A 90-es évek stílusa, a VHS kazetták és a mobiltelefonok megjelenése mind hozzák a retro hangulatot, amit a játék grafikai megvalósítása is tökéletesen alátámaszt. A vizuális stílus színes, szórakoztató, és valahogy mindig úgy érezzük, hogy egy igazi nosztalgikus zenei világba csöppentünk, még akkor is, ha nem is azokat a dolgokat hallgatjuk.

Az egész dizájn szeretetteljes, és valóban átadja a "régi idők" hangulatát, amikor még minden könnyebben ment, a világ nem pörögtt ilyen gyorsan, és egy-egy kis felfedezés is igazi élményt jelentett.

A Zene – Tökéletesen Csiszolt Hangzás

Mivel zenéről van szó, nem mehetünk el szó nélkül a hangzás mellett sem. Az egyes szintek egyszerű metronómikus üteme visszafogottan kíséri a játékot, nem nyomja el a játékélményt, de folyamatosan ott lüktet. Ahogy a karakterek mozdulatai összeérnek, minden egyes lépés újabb hangot hoz, és a végén egy teljes zenekari előadásban egyesülnek a különböző hangszerek. Az egész olyan érzés, mintha egy kis zenekar próbálkozna, és te vagy a karmester, aki a megfelelő irányba tereli őket.

Bár nem kell ténylegesen követned a ritmust, az egész folyamat mégis valami egészen egyedivé teszi a játékot. A különböző hangszeres mozdulatok – mint a dobos erőteljes ütemei vagy a szaxofonos triplázása – mind-mind hozzátesznek valamit a zenéhez, miközben megoldod a kirakósokat.

A zene és a játék teljesen összefonódik, de nem szükséges, hogy a ritmusot kövesd, hogy élvezhesd.

Nehézség és Visszajátszás – A Kirakósok Folytonos Kihívása

A játék nehézsége gyorsan emelkedik, és a bonyolultabb szintek igazi fejtörést okozhatnak. Ha azonban elakadunk, nincs segítség. Ez nem véletlen, mivel a fejlesztők úgy döntöttek, hogy a tippeket inkább az internetre bízzák, így aki elakad, kénytelen a külső segítséget keresni. Kicsit sajnálom, mert a játék világát olyan jól megalkották, hogy szívesen maradtam volna benne, és kaptam volna egy kis támogatást, hogy a játék saját logikáján belül maradhassak.

A legnagyobb problémát talán a korai döntések utólagos módosítása okozhatja, ami a játékmenet során elég fárasztó lehet, mivel az összes későbbi döntést is újra kell dolgozni. Ez egy kisebb zűrzavart okozhat, de összességében nem törik meg az élményt.