Gal Metal

A Gal Metal olyan, mint egy jó, megnyugtatóan őrült koncert: az elején még zűrös, a közepén egy kicsit fárasztó, de amikor megérzed a ritmust, mindent elfelejtesz. A motion-controlos dobjátékok világában már elég régóta ott van a Wii és a Donkey Konga hagyománya, de vajon sikerült-e egy olyan egyedi élményt alkotni, amit érdemes kipróbálni a Switch-en? Nos, ha szereted a vaskos gitárokat, az ügyes ritmusokat és a szabad, pörgős dobos élményeket, akkor a válasz nem lehet más, mint: igen.

Játékmenet – A ritmus a lényeg, de egy kis hibával

A Gal Metal legfőbb varázsa a dobverős irányításban rejlik. Az alapötlet zseniális: a Joy-Conok-at elvéve a kezünkbe, mint dobverők, mi magunk irányítjuk a zenét, miközben próbálunk ritmusra dobni. A kezdeti érzés kicsit primitív és nem mindig egyértelmű – a jobb és bal mozdulatok, vagy akár a teljes mozdulatsorok egy-egy dobütemhez való illeszkedése az elején olyan érzést ad, mintha egy Donkey Konga verziót próbálnánk ki. Először furcsának tűnhet, hiszen nincs egy rögzített dobpálya, amit követhetnénk, és sokszor olyan, mintha a ritmus és a dob mozdulatai nem találkoznának teljesen.

Ezért is lesz a legjobb élmény akkor, ha próbálkozol: ismételd meg a számokat, finomítsd a ritmust és próbálj meg új kombinációkat. Kicsit olyan, mintha egy zenei játékos változatát próbálnád meg eljátszani – szinte minden egyes új próbálkozás egy lépéssel közelebb visz a sikerhez. Ha megérted a mozdulatokat és megérzed a ritmust, akkor egy eléggé szórakoztató, felszabadító élményt kapsz.

Történet és hangulat – Mert miért ne lenne egy idegen invázió is?

A Gal Metal nemcsak egy egyszerű dobos játék, hanem egy elképesztően bizarr történettel is megáldott élmény. Míg a főszereplők egy fiatal zenekar tagjai, akik próbálnak bejutni a zenei iparba, a háttérben egy oktopuszos idegen invázió is zajlik, aminek a célja, hogy bosszút álljanak az emberiségre, amiért metal zenét hallgatott. Az egész történet egy képregényszerű stílusban jelenik meg, ahol az animációk és a karakterek túltolt, szándékosan túlságosan kifejezőek – a Persona 5 stílusú dizájn nem véletlen, és valószínűleg az ilyen anime-rajongók fogják leginkább értékelni. A történet egyébként kissé klisékkel teli, de legalább van egy kis szórakoztató bája a maga módján.

A ritmus és a dobverés – A mozgás varázsa, de nem tökéletes

Amikor a játék igazán jól működik, és a mozgás kontrollja összeáll, akkor igazi élmény a dobverés. Azonban a motion control érzékenysége nem mindig tökéletes, és nem ritka, hogy ha nem pontosan úgy tartod a Joy-Con-t, akkor könnyen elronthatod a kombo-t. Ezért is fontos, hogy megtaláld azt a megfelelő „sweet spot”-ot, hogy ne csak ismételgesd ugyanazokat a ritmusokat, hanem valóban új mozdulatokat próbálj ki.

A legjobb élmény akkor jön, amikor elérsz egy bizonyos szintet, és rájössz, hogy a legjobb eredményeket az adja, ha ügyesen kevered a ritmusokat, változatos dobokat használsz, és az ütemekhez alkalmazkodva próbálod meg építeni a kombinációkat. A zenét más szemszögből látod, és ettől lesz igazán szórakoztató, hogy nem az egyes ütések számától, hanem inkább a zene ívétől függ a siker.

Záró gondolatok – Gal Metal, amit nem mindenkinek találtak ki

A Gal Metal egy szórakoztató, különleges élmény, amely messze van a szokásos zenés játékoktól. Az alapötlet működik, a zene egyedi, és ha nem riadsz meg a kezdeti frusztrációktól, akkor egy elég sokszínű és kihívásokkal teli élményre számíthatsz. A történet szórakoztató, de a játékmenet a hibáktól és a mozgásérzékelés pontatlanságaitól szenved. Azonban, ha elfogadod, hogy a ritmus és a dobverés nem mindig lesz tökéletes, akkor egy igazán vidám és pörgős játékélményben lesz részed.