Never Give Up

Bevezetés – A "ne add fel" érzés

A Never Give Up egy egyszerű alapötlet köré épül: különféle szobákon (rooms) keresztül kell átvágnod, miközben folyamatosan egyre nehezebb akadályokkal találkozol. Az alap mechanika a jól ismert Super Meat Boy-ra hajaz: halálos csapdák, gyors tempó, és a cél, hogy minél gyorsabban és hibátlanul teljesítsd a pályákat. De itt jön a csavar: minden egyes szobát többször kell teljesítened, ahogy a pálya hossza és a kihívások folyamatosan növekednek. Szóval ha éppen azt érezted, hogy túljutottál egy szobán, hirtelen azt veszed észre, hogy egyre hosszabb és nehezebb szintet kell teljesítened ugyanazon a helyen.

A játéknak van egy különleges humora, amit az alkotók ügyesen beleszőttek a mechanikákba, így nemcsak egy nehéz, de gyakran vicces élmény is lesz a játék. De nem ám az a fajta "nevetős" humor, amivel könnyedén átvészelheted a csalódásokat, inkább olyan szarkasztikus, száraz poénok, amik csak rontanak a helyzeteden, miközben már az idegeidre megy, hogy a pályát újra és újra elkezdheted.

Játékmenet – A halál és a kitartás

A Never Give Up játékélménye éppen ott és akkor fog meg, ahol és amikor a legtöbb játékos már bedobná a törölközőt. Mert a játék folyamatosan a határaidat feszegeti: nemcsak azokat az alapvető reflexeket teszi próbára, amiket minden platformerben elvárunk, hanem a mentális kitartásodat is. Mikor már úgy érzed, hogy "na most már megvan", jön egy újabb csapda, egy újabb halál, és az egész ismétlődik.

A játék mechanikája a szokásos "próbálkozás, hibázás, újra próbálkozás" elven alapul, de a különlegessége abban rejlik, hogy a pályák nemcsak egyre nehezebbek, hanem egyre hosszabbak is lesznek. Ez a folyamatosan növekvő feszültség és frusztráció adja a játék varázsát, mert bár teljesíteni ugyanazt a szintet újra és újra fájdalmas, a siker érzése minden egyes alkalommal egy kis győzelem.

Ne add fel – A humor és a csalódás keveréke

A játék egyik legnagyobb erőssége a száraz, iróniával átszőtt humora, amely a frusztráló pillanatok közepette próbál megmosolyogtatni. Minden egyes pálya végén ott virít a „Give Up” gomb, ami valójában a legnagyobb csábítás a játékban. Mi történik, ha megnyomod? Egyszerűen tovább léphetsz a következő pályára, de el kell viselned a tudatot, hogy most adtad fel, és a játék szemrebbenés nélkül emlékeztetni fog rá, hogy te magad döntöttél úgy, hogy nem tudod teljesíteni.

Ez a fajta nyomás, amit a játék ránk helyez, képes igazi "A-ha!" pillanatokat adni, amikor végre sikerül egy-egy nehéz részt átugrani. De a humora mindig ott lesz, hogy emlékeztessen: „itt még nem ért véget, barátom, van még mit tanulnod.”

Mi változott a Wii U verzióhoz képest?

A Never Give Up alapvetően azonos a 2014-es Wii U-s verzióval, ami nem jelent hatalmas meglepetéseket, de az új kiadás egy-két apróbb változtatást hozott, például a könnyebben kezelhető irányítást. A változtatások jónak tűnnek, főleg a gyorsabb célzási és mozgási lehetőségek terén, de néhol még mindig megfigyelhetők apróbb pontatlanságok. Még mindig nem érződik olyan fluidnak a mozgás, mint amit mondjuk egy Super Meat Boy nyújt, de az alapvető élmény nem sérül.

Zárás – Az idegeid próbára téve

A Never Give Up egy olyan játék, ami bátran állítja elénk a kérdést: "Meddig bírod idegekkel?" Ez nem egy könnyed játék, hanem egy igazi megpróbáltatás, ami az idegeinket és türelmünket teszi próbára, miközben folyamatosan új kihívások elé állít minket. A játék egyszerre frusztráló és kielégítő, és bármennyire is fájdalmas újra és újra ugyanazokat a pályákat játszani, a siker pillanatai valóságos örömet adnak. De nem mindenkinek való. Ha nem bírod a brutális nehézséget és a folyamatos hibázást, akkor lehet, hogy inkább a "Give Up" gombot választod.