Projection: First Light

Az árnyék varázslata

A történet maga egy igazi ékszer, ahol a szavak helyett a látvány beszél. Greta, a fiatal hősnő, egy fénylő pillangót követ, miközben tönkreteszi mindazt, ami az útjába kerül. Visszatér otthonába, ahol megbüntetik, majd elkezdődik a kaland, amely tele van fényekkel és árnyékokkal. Az árnyékvetés alapvető mechanikája remekül hangzik: egy szabadon mozgó fénygömböt kell irányítanunk, amivel árnyékokat hozunk létre, hogy Greta elérjen egy-egy platformot.

Az alapötlet egy friss szellő, egy remek alap, amivel rengeteg szórakoztató feladványt lehetne alkotni. A látvány pedig valóban elragadó – a színházi stílusú világ minden egyes szegmense teli van kreativitással. Az árnyékok valóban életre kelnek, és az egész egy varázslatos mesévé válik, amely csak arra vár, hogy felfedezzük. De... és itt jön a nagy de...

A fény árnyéka

A problémák ott kezdődnek, ahol a fénygömböt próbálod mozgatni. Itt válik minden elképzelés zűrzavarrá. Az árnyékvetés egy rémálommá válik. Nem elég, hogy az árnyékokat precízen kell elhelyezned – a legkisebb mozdulat is elég ahhoz, hogy egy platform elússzon. A fény lassítása (ZR gomb) nem segít, és a karakter mozgása is rendkívül frusztráló. Ha próbálkozol, hogy átugorj egy szakadékon, könnyen megeshet, hogy a fény túl gyors, vagy éppenséggel túl lassú lesz, és hirtelen ott találod magad, hogy már megint nem tudod, miért ragadtál meg a semmiben.

Ez a mechanika aztán végigkíséri az egész játékot: bár egy-egy feladvány szórakoztató, a vezérlés és az árnyékok manipulálása annyira idegesítő tud lenni, hogy az összes jó ötletet elnyeli a frusztráció. Az árnyékvetés nem csak lassítja, hanem meg is öli az élményt. Tökéletes példája annak, amikor a legjobb koncepciók teljesen tönkremennek a kivitelezés miatt.

Szórakoztatás, ha sikerül

Amikor viszont sikerül megtalálnod a megfelelő mechanikát, egy pillanatra elfelejted a csalódást. A fény és árnyék játékának bűvölete átjárja a játékot, és néhány pillanatra újra elhiszed, hogy minden rendben van. Azonban ezek a pillanatok ritkák, és általában hamarosan jön egy újabb hiba, ami összetöri a varázst. Miért nem működik? Miért ragadok meg minden egyes apró árnyéknál? Miért nem érzem jól magam, amikor más, hasonló játékokban már megszoktam, hogy az irányítás a kezemben van?

A legnagyobb gond az, hogy a játék nem büntet halálra, de minden kis hiba egy újabb kis csalódást okoz. Bár nem egy nagy dráma, hogy pár lépéssel hátra kell lépni, de ezek a kis megszakítások felhalmozódnak, és a játék élvezete egyre kisebb lesz. Még a legkisebb feladatok, mint a kövek mozgása, idegölővé válnak, amikor egyszerűen nem reagálnak a fények, ahogyan kellene.

A varázslat, ami elmaradt

A látvány lenyűgöző. A világ tervezése, a színek és a fények, mind egy-egy apró részlet, ami kifejezetten kellemes. A zene csodálatosan illeszkedik a hangulathoz, és ha nem lett volna a problémás fényvetés, akkor minden más tökéletesen megágyazott volna egy emlékezetes élménynek. A játéknak valóban van egy szép, szinte mesés atmoszférája, amit az árnyékvetés mechanikája ront el.