Witcheye

Az élmény: varázslatos lebegés és pörögve száguldó szemek

A történet nem bonyolult: a főhősünk egy boszorkány, aki egy szabadon repkedő szempárrá változik – mert miért ne? Az a varázslónő a küldetése, hogy elkapjon egy kisképű lovagot, aki egy rakat varázslatos cuccot ellopott. Képzeld el, hogy egy szempárral közlekedsz: nincs szükség sem lábra, sem pedig ugrásra. Az irányítás, amit a kontrollert vagy a kijelzőt kezdeményezve tudsz irányítani, mintha egy gumilabdát pattogtatnál a térben. Az első pár pillanatban az egész egy kicsit kaotikus, de ahogy elkezded megérteni, miként kontrollálhatod az irányítást, egy különös szabadságot ad, amit nem találhatsz meg minden platformeren.

Az egész játékmenet egyfajta balansz a tűrhető pontosság és a jó adag káosz között. Bizonyos pályákon mindent a víz határoz meg, ahogyan a boszorkány szeme felfelé hajtó erővel mozog, miközben a szél, a pókhálók és az egyéb akadályok próbálják akadályozni a gyors haladást. Mindez egy igazán friss élményt ad, ami igazán figyelemfelkeltő, ha valami újat keresel a platformer világában.

A bonyolultság: a harcok és a kihívások igazi varázslata

Most jöjjön a meglepetés: nem kell ugrálnod az ellenfelek fölé, hogy elintézd őket. A Witcheye rendszerében az ellenségekkel való ütközés az, ami számít. Az első pillanatban azt gondolnád, hogy ez nem is olyan nehéz, de ahogy jönnek az újabb típusú szörnyek, rájössz, hogy az igazi kihívás abban rejlik, hogy mikor és honnan ütközz velük. Egyesek például védettek, és csak akkor lehet őket legyőzni, ha a megfelelő pillanatban ütközöl velük. Az irányítás, ha nem vagy eléggé finom, hamar megkeserítheti az életed – és elég gyorsan csökkentheted a szíveid számát.

Ha nem vagy túl finnyás és nem akarsz mindenkit legyőzni, könnyedén átugorhatod az ellenfeleket, és rövid idő alatt végigszáguldhatsz a pályákon. De ha a gyűjtögetés híve vagy, akkor a bosszantó apró gyémántok után kell kutatnod – és miután megtaláltad őket, gyorsan vissza kell pörögnöd, mielőtt eltűnnek. Olyan érzésed lesz, mintha régi klasszikus platformereken navigálnál, ahol a pontosság és a gyors reflexek voltak a kulcsok, csak most épp egy szemmel a kezünkben.

A konzol érzete: jó a kézben, de nem mindenhol

Amikor először elindítottam a játékot a Switch-en, rögtön kiderült, hogy ez a játék igazán kézben működik. Az érintőképernyővel történő irányítás sokkal intuitívabb, mintha a joystickot nyomnám, ami egy kicsit mintha túl kevés lenne a játékhoz. De mivel a játék eredetileg mobilra készült, nem meglepő, hogy ezt a verziót nem érzi úgy, mintha teljes értékű Switch élmény lenne. A nagy képernyőn a grafikák némileg eltompulnak, és egy olyan vizuális élményt kapsz, ami nem tud igazán kiemelkedni a többi hasonló SNES-es stílusú játék közül. Persze nem lesz tőle rossz a napod, de nem is fogja feldobni a nappalidat, amikor 50 colos tévé előtt játszol vele.

Sokkal jobban érződik a mobilos gyökerek hatása, ha kézben játszol, hiszen a pörgős, rövid szintstruktúrák és a folyamatosan változó mozgási mechanikák jól passzolnak ehhez az élményhez. Az ilyen típusú játékok általában remekül pörögnek, ha úton vagy, vagy ha csak pár perc szünetet szeretnél a napi rohanás közepette. De ha otthon ülve játszol, lehet, hogy elég hamar el fogsz kezdeni vágyni valami tartalmasabb élményre.

A záró gondolatok: másfél óra alatt a vége

A Witcheye egy ügyes, friss ötlet, amivel egy-egy rövidebb játékmenet során valóban meg lehet találni az élvezetet. Ugyanakkor, ha valami hosszú távon is fenntartja az érdeklődésed, akkor az már egy másik kérdés. Személy szerint nem biztos, hogy órákon át el tudnék szórakozni vele, de azoknak, akik szeretnek kicsit meglepődni, kipróbálni valami új dolgokat, vagy csak egy gyors szórakozást keresnek a metróúton, egy érdekes élmény lehet.