Mi történik, amikor egy kis indie játék, ami egyébként késlekedett, ráadásul a grafikai stílusával is kérdéseket vet fel, mégis képes rácáfolni minden előítéletre és megörvendeztetni a játékost? Nos, a *Hatch Tales* pontosan ezt tette. Eleinte nehéz volt elhinni, hogy egy játék, ami késlekedett hat évet és Kickstarter támogatók hosszú sora háborog mögötte, képes lenne bármi olyasmit nyújtani, amit érdemes komolyan venni. De ahogy mondani szokás: nem minden az, aminek látszik, és ez a játék bizony bőven rácáfolt a várakozásokra.

Hatch Tales: A Heroic Hookshot Adventure
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Egy meglepően szórakoztató és elgondolkodtató platformer, amely épp a megfelelő egyensúlyt találja meg a retro hangulat és a modern kihívások között.
Mi történik, amikor egy kis indie játék, ami egyébként késlekedett, ráadásul a grafikai stílusával is kérdéseket vet fel, mégis képes rácáfolni minden előítéletre és megörvendeztetni a játékost? Nos, a Hatch Tales pontosan ezt tette. Eleinte nehéz volt elhinni, hogy egy játék, ami késlekedett hat évet és Kickstarter támogatók hosszú sora háborog mögötte, képes lenne bármi olyasmit nyújtani, amit érdemes komolyan venni. De ahogy mondani szokás: nem minden az, aminek látszik, és ez a játék bizony bőven rácáfolt a várakozásokra.
A játékélmény: Kis pályák, nagy kihívások
A játékmenet meglepően egyszerű: irányítod Hatch-t, egy kis karaktert, aki egy horgászóbot-szerű eszközzel, csőrös támadással és mozgáskorlátozottsággal navigál a színes, aranyos pályákon. Az, hogy a mozgás korlátozott, egyáltalán nem hátrány, sőt, kimondottan előnyös döntés volt a fejlesztők részéről. Az egész játék apró, jól megtervezett pályákra épít, ahol minden egyes ugrásnak és mozdulatnak nagy jelentősége van. Az ellenségek, bár színesek és viccesek, nem adnak könnyű menetet: a játéknak tényleg van kihívása, és ha az ember minden kis apróságot szeretne összegyűjteni – a gyémántokat, a tekercseket, mindent –, akkor nem lehet lazán venni. Minden egyes pálya olyan, mint egy kis agyi edzés, ami minden egyes siker után jól esik, még akkor is, ha a grafikai stílus nem feltétlenül a legszebb.
Egy kis nosztalgia: Chicken Wiggle
Kezdetben Hatch egy teljesen más karakter volt, Chicken Wiggle néven, aki egy félig-meddig Wiggly-worms-szerű kicsi féreg segítségével navigált a pályákon. Most Hatch lett a fősztori hőse, egy kicsit talán "menőbb" karakter, aki horgászóbotot használ, hogy rákapcsolódjon a különféle platformokra. De miért is fontos ez? Mert az új verzió mellett még mindig hozzáférhetsz a régi Chicken Wiggle pályákhoz, ha megadod a megfelelő kódot. Képzeld el, hogy a régi grafikai stílust váltogatva játszhatsz – ez egy kis extra nosztalgia a régimódi platformer játékok szerelmeseinek.
A pályák és kihívások: Okosan felépítve
Az a csavar a Hatch Tales-ban, hogy a játék nem csupán szórakoztató, hanem valódi kihívást is ad, ha az ember a teljes élményt akarja kiaknázni. Az elsőre egyszerűnek tűnő pályák hamar rávilágítanak, hogy itt nemcsak a reflexek, hanem az ész is fontos. A fejlesztők ügyeltek arra, hogy minden szint igényeljen egy kis plusz figyelmet, és ha minden egyes apró pénzt és tekercset is el szeretnél gyűjteni, akkor a szórakozás mellett jó adag agytornát is kapsz.
Emellett az, hogy új, titkos területeket is felfedezhetsz – ha elég türelmes és figyelmes vagy –, olyan pluszt ad a játéknak, amitől valóban szórakoztatóvá válik az egyébként nem túl bonyolult játékmenet. A pályák pedig apró kis feladatokat is tartogatnak, mint a különböző sebességnövelők, amik segítenek átkelni a nehezebb részeken. Mindezek a kis extrák tényleg megdobják a játékélményt.
A játék hosszú élettartama: Közösségi élmény
A legnagyobb meglepetés talán az, hogy a Hatch Tales nem csupán egy egyszerű, rövid kis indie játék, hanem valóban hosszú távon is megmarad a szórakozás. A játékmenet egyszerűsége mellett itt-ott valóban elgondolkodtató feladatok várnak rád, és ha nem elégedsz meg az alap kampány teljesítésével, akkor jönnek a kreatív lehetőségek. A közösség számára elérhető pályák készítése és megosztása egy olyan extra, amit a platformerek ritkán kínálnak. Az, hogy saját kis szintet alkothatsz és megoszthatod másokkal, igazán feldobja a játékot, hiszen a közösségi élmény is a részévé válik.
Grafikai kérdések: Nem a szépség a lényeg
A grafikai stílus, amit a Hatch Tales választott, nem fogja megnyerni a világ legszebb játéka címét. A játék inkább egy szándékosan egyszerű, mégis bájos világot épít, amely nem túl szofisztikált, de mégis szerethető. A grafika egyfajta retro hangulatot áraszt, amit a régi, 2D-s platformerek szerelmesei értékelni fognak, de mindenképpen szembetűnő, hogy nem ez volt a fejlesztők fő fókusza. Az igazi erő a játékmenetben és a hozzá kapcsolódó kihívásokban rejlik.
Összegzés: Tökéletes kis indie platformer
A Hatch Tales egy olyan játék, ami látszólag aprónak tűnik, de rengeteg meglepetést tartogat. Bár a grafika nem nyújt újat, és a játékmenet is elég egyszerűnek tűnik, a szórakoztató, agytekervényeket megdolgoztató pályák és a közösségi lehetőségek igazán vonzóvá teszik. A játék egy igazi, retro hangulatú platformer, ami még a kihívásokat is ügyesen adagolja, miközben minden egyes pálya teljesítése után megadja a "jó érzést". Ha szereted a kis indie játékokat, amelyeknél az egyszerűség és a mélység jól megfér egymás mellett, akkor ez egy kötelező darab.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01OKOSAN MEGTERVEZETT PÁLYÁK ÉS KIHÍVÁSOK
- 02TÖKÉLETES RETRO PLATFORMER ÉLMÉNY
- 03KREATÍV KÖZÖSSÉGI LEHETŐSÉGEK
- 04A JÁTÉK EGYEDI ÉS SZÓRAKOZTATÓ JÁTÉKMENETE
KRITIKUS_HIBÁK
- 01A GRAFIKA NEM KIEMELKEDŐ
- 02EGYESEKNEK A JÁTÉKMENET EGYSZERŰSÉGE UNALMAS LEHET
- 03A FEJLŐDÉS TEMPÓJA NEM MINDENKINEK IDEÁLIS





























