Awesome Pea

Egy mosolygós kis borsó, aki szaladgál, ugrál, és mindezt egy gyönyörűen retró pixelart stílusban adja el neked. Csak egy baj van: ha túl sokat játszol vele, hamar rájössz, hogy a szórakozás nem elég dinamikus, és hogy a régi, klasszikus platformerek titka valami sokkal több, mint amit itt kapunk.

Játékmenet: Lassú és unalmas, mint egy borsó...

Az Awesome Pea alapvetően egy tipikus „run-and-jump” platformer, amiben a főhősöd, a borsó, végig szaladgál a pályákon, miközben pénzeket és drágaköveket gyűjt. A cél pedig nem más, mint az, hogy minél gyorsabban elérd a pálya végét. A szintek rövidek, és látszólag minden adott, hogy igazán pörgős élményt kapjunk, de sajnos már az első néhány percben szembesülünk a játék legnagyobb hibájával: a sebességgel. A borsó mozgása szinte olyan, mint egy lábtalan zöld golyóé – nehezen érezni a lendületet, a karakter ugrásai pedig... hát, mondjuk úgy, hogy éppen csak a „használható” kategóriába tartoznak. És mindez annak ellenére, hogy a játékban van dupla ugrás is.

A játékmenetnek nincs meg az a dinamikája, amit mondjuk egy Super Meat Boy vagy N++ játékban megszokhattunk. Nincs az a szinte „függőséget okozó” mozgás, ami a legjobb platformereket jellemzi, és a fizika is inkább precíz, mint szórakoztató. Mikor elengeded a mozgás gombját a levegőben, a karaktered egyszerűen megáll, és lepottyan. Ez pedig mindent elmond: az Awesome Pea játékos mozgása annyira precíz, hogy már-már fagyos, és hiányzik belőle az az életteli vidámság, amit a klasszikus platformerek adnak.

Régi iskola: Jól néz ki, de a lélek nincs ott

Most lehet, hogy egyesek már elgondolkodnak: „Hát, nem pont a retró, pixeles design az, ami vonzza őket?” Az Awesome Pea valóban olyan, mintha egy régi Game Boy játék lenne, amit újra megpróbáltak egy modern konzolra portolni. De a grafikai stílus egyáltalán nem ad hozzá semmit a játékélményhez. A pixelart visszahozza a klasszikus érzést, de nem igazán érezni, hogy a dizájn valóban kifejezett figyelmet kapott volna. A pályákon túl sok a hasonlóság, és a játék olyan érzést ad, mintha csak egy másolat lenne a régi iskolás platformerekből, de a kreativitás, ami a legjobb példákat jellemezte, hiányzik belőle. A kézi üzemmódban pedig még a láthatóság is gondot jelenthet, mert a képernyő torzítása még a viszonylag kis szintű látványt is zavaróvá teszi.

Masochista élmény: Aki szereti a próbálkozást, az ezt imádni fogja

Az Awesome Pea igazi masochista kihívást kínál. Ha nem bánod, hogy újra és újra nekiütközöl a falnak, és hogy a játék minden egyes pályáján a legapróbb hibát is kegyetlenül megbünteti, akkor talán valahol el fogod élvezni. A játéknak megvan az a fajta nehézsége, ami miatt valószínűleg a hardcore játékosok egy része összegyűjti majd a türelmét, hogy végigcsinálja. A probléma csak az, hogy ez a fajta játékmenet inkább idegesítő, mint szórakoztató. És bár egyesek biztosan rákattannak a kihívásra, mi azt érezzük, hogy a játék egyszerűen túl kevés „jutalmat” ad a kemény munka után.

Összegzés: Egy visszafogott próbálkozás, amit nem ment meg a retró varázs

Az Awesome Pea egy tisztességes próbálkozás, hogy egy egyszerű, retró platformert hozzon el nekünk, de sajnos nem tudja felülmúlni a klasszikusokat. A mozgás pontossága inkább érződik frusztrációnak, mint élménynek, és bár a dizájn visszahozza a régi, szeretett pixeles világot, valami hiányzik belőle. Ha a játékmenet és a kreatív kihívások izgatnak, akkor még élvezheted, de számítanod kell arra, hogy gyorsan monoton lesz, és nem kínál elég motivációt a folytatáshoz.