Just Shapes & Beats

Zene, forma, pánik

A játékmenet egyszerű, de zseniális. Egy kis, négyzet alakú alakot irányítasz, és nem mást kell csinálnod, mint hogy elkerüld a rád zuhanó formákat, lövedékeket és egyéb akadályokat, miközben a zene pörög. De itt nem lövöldözésről van szó, hanem egy musical bullet hell, ahogy a készítők nevezik. A lényeg az, hogy figyeld a ritmust, és mozogj úgy, ahogy a zene diktálja. Hatalmas öröm megtapasztalni, ahogy az egyes pályák és a különféle veszélyek egy-egy chiptune dallamra építkeznek.

A kocka, amit irányítasz, egy egyszerű kis figura, és valóban csak két dolgot tudsz vele csinálni: mozogni és dash-elni, amikor is pár pillanatra sebezhetetlenné válsz. Hatalmas szerepe van a ritmusérzéknek, hiszen minden akadály és ellenség a zenére van szinkronizálva, ami egyszerre egyszerű és mégis pofonegyszerűen nagyszerű. Néhány véletlenszerű, csúnya eltalálás után az egész pálya újraindul, de a dühödt ugrálás nem igazán zökkent ki, inkább csak még jobban szórakoztatsz.

A különböző játékformák: Történet, Kihívás, és Party

A Story mód egy laza, mégis szórakoztató kalandra visz el minket, ahol egy kis kockaként egy rózsaszín koszfenevad ellen küzdünk. A pályák között különféle karakterekkel ismerkedhetünk meg, miközben gyűjtögetjük a trófeákat és haladunk előre. Az egész élmény olyan, mintha egy old-school platformer és egy zenés pörgős játék keveréke lenne. Különösen tetszett, hogy nem nyújtják túl a történetet, hanem inkább egy dinamikus zenei élményre összpontosítanak.

A Challenge Run és a multiplayer módok igazi kihívásokat adnak, itt már nemcsak magunkra, hanem a társainkra is számíthatunk. A kooperatív játék különösen szórakoztató, hiszen egy-egy nehéz pálya után igazi csapattá formálódunk. Bár minden egyes játékmechanizmus egyszerű, mégis jól működik, és nem kell aggódni, hogy a játék bonyolult irányítást kívánna – minden a lehető legegyszerűbb módon történik.

A Super Hexagon öröksége

Akik játszottak már a Super Hexagon-nal, azoknak nem kell bemutatni, hogy mit jelent a zene és a pánik keveréke. A Just Shapes & Beats ennek a szellemiségét örökli, de egy sokkal szórakoztatóbb, színesebb verzióban. Nem annyira stresszes, inkább felszabadító, miközben a chiptune zene minden egyes szinttel egyre inkább elvarázsol. Ha a Super Hexagon-ban az idegesítő stressz volt a fő elem, itt sokkal inkább a szórakoztatás és a zenei élmény a lényeg.

A grafika és a hangzás

A játéknak minden szempontból olyan minimalista, de szemet gyönyörködtető grafikája van, ami jól illeszkedik az egész hangulathoz. A háttérben levő formák, mint a hullámok, színes geometriai alakzatok, mind egy-egy újabb zenei ritmusra változnak, amitől szinte kábító élményt kapunk. Ha valaki szereti a retro érzést, de egy kicsit modernebb köntösben, akkor ez a játék igazi csemege lesz. A zenék pedig kiemelkednek, mintha a legjobb chiptune zenekarok legjobb számait hallgatnánk. Az egész játék olyan, mintha a zene és a játék teljesen egybefonódott volna, és egy pillanatra elfeledkezhetnénk róla, hogy mi történik a képernyőn.

A hibák, amik nem árnyékolják be az élményt

Néhány frame rate probléma és a glitch-ek sajnos itt is előjönnek. Bár nem olyan gyakoriak, és a játék többi része miatt nem rontják el az élményt, időnként az irányításban és a képi világban érződhetnek kisebb hibák. Azonban, mivel maga a játékélmény igazán pörög, ezek a problémák nem tudják elvenni tőlem a szórakozást.