Angry Golf

Már az első ütésnél recseg

Ritkán érzem azt egy játék indításakor, hogy már a főmenü után gyanúsan vakarom a fejem, de itt pontosan ez történt. Belépek az első pályára, mozgatom a kamerát, és a tér konkrétan eltűnik körülöttem. Villog, be-be ugrik, majd felszívódik. Olyan, mintha a pálya maga sem lenne biztos benne, hogy létezni akar. Ebben a környezetben precízen célozni? Esélytelen.

És ez nem egy egyszeri hiba. Ez így működik. Vagy inkább nem működik.

Golf, de lyuk nélkül

Az Angry Golf alapötlete elsőre akár még érdekes is lehetne: nem lyukba kell ütni, hanem egy aranyszínű kapuba. A gond csak az, hogy a játék sokszor nem érzi szükségét annak, hogy elárulja, hol van ez a kapu. Elágazó pályák, nulla vizuális útmutatás, és már el is ment négy-öt ütés csak arra, hogy egyáltalán megtaláljam a célt. Mire odajutnék, a limit rég elfogyott.

Ez nem kihívás. Ez vakrepülés.

Ütés = találgatás

Az irányítás a lehető legegyszerűbb: ZR lenyom, erő gyűlik, elenged. Papíron rendben. A valóságban viszont nincs semmiféle visszajelzés arról, hogy a labda hova fog érkezni. Nincs ív, nincs segédvonal, nincs semmi. Csak a kamera iránya és a remény.

Az eredmény borítékolható: rendszeres leesés a pályáról. És amikor leesel, néha nem történik semmi. Csak zuhansz. Örökké. Amíg manuálisan újra nem indítod a pályát. Itt már nem nevettem.

Látvány, ami nem akar annak látszani

Vizuálisan az Angry Golf teljesen szétesett. Textúrák hol vannak, hol nincsenek. A fák, épületek színes hasáboknak néznek ki, a felületek következetlenek. Van egy pálya, ami elvileg üvegből van, de ezt onnan tudom meg, hogy ki van írva, hogy „glass walls and ceiling”. Ez már nem minimalizmus, hanem beismerés.

Flow helyett frusztráció

A legnagyobb baj az, hogy minden egyes ütés munka. Nem érzem azt a klasszikus „még egy próbát” húzást, amit akár egy ügyetlenebb indie játék is ki tud váltani. Itt inkább azt érzem, hogy a játék aktívan ellenem dolgozik: a kamera akadályoz, a pálya félrevezet, a fizika kiszámíthatatlan.

Van benne negyven körüli pálya, de őszintén: nincs semmi, ami továbbvigyen rajtuk. Kíváncsiságból belenéztem párba, de ez az a fajta kíváncsiság, amit az ember egy rossz filmnél érez, nem egy játéknál.

Egyetlen mosoly

Az egyetlen dolog, amin tényleg elmosolyodtam, az a dühös kis golflabda dizájnja. Van benne valami Bounder-féle báj. Csak kár, hogy ennyi marad meg belőle.

Zárás

Az Angry Golf nem félkész, hanem félregondolt. Nem a nehézségével van baj, hanem azzal, hogy nincs benne kontroll, visszajelzés vagy következetesség. Ez nem az a játék, ami megtanít jobban játszani – ez az, ami azt tanítja meg, mikor kell kilépni.