SHUTEN ORDER

Ez már önmagában gyanús. És sajnos a végére kiderül: joggal.

Egy kultusz, egy gyilkosság, egy visszatérés

A Shuten Order maga egy világvége-váró kultusz. Nem csak hisznek abban, hogy az emberiség elbukik, hanem kifejezetten kívánják is ezt. Nincs túlvilág, nincs isten – legalábbis szerintük. Aztán jön a csavar: a kultusz alapítóját brutálisan meggyilkolják… majd feltámad. Isteni beavatkozás? Véletlen? Két angyal is csatlakozik mellém, hogy segítsenek eligazodni. Lehet, hogy a kultusz mégsem látott mindent jól?

Pár napom van, mielőtt a feltámadás „lejár”. A feladat: teljesíteni Isten Próbáját. Találd meg a gyilkosodat, csikard ki belőle a vallomást, majd… öljed meg. A gyanúsítottak köre szűk: a Shuten Order öt minisztere, mindegyik egy-egy minisztérium élén.

Öt út, öt alműfaj

A játék legnagyobb trükkje az, hogy minden miniszterhez egy teljesen más játéktípus tartozik. Én a Biztonsági Minisztériummal kezdtem, ahol egy Nephilim nevű, szemkivájó rémség elől kell menekülni labirintusszerű pályákon. Kapcsolók, kulcsok, kerülgetés. Papíron horror, gyakorlatban sekélyes, feszültség nélküli bujkálás, meglehetősen basic 3D látvánnyal.

És ez sajnos visszatérő probléma. A többi út sem igazán áll meg a lábán önmagában:

• Oktatási Minisztérium: romantikus sztori, három lányt kell meghódítani egy iskolai közegben
• Egészségügyi Minisztérium: escape room-szerű „death game”, Danganronpa-ízű elemekkel
• Igazságügyi Minisztérium: klasszikus nyomozás, bizonyítékgyűjtés, dedukció
• Tudományos Minisztérium: többnézőpontos vizuális regény, váltakozó főszereplőkkel

Ha ismered Kodaka korábbi munkáit – Danganronpa, Zero Escape –, akkor ezek mind ismerős panelek. A különbség csak annyi, hogy itt mindet egy játékba zsúfolták.

Jack of all trades, master of none

A marketing nagyon tolja az „öt műfaj egy játékban” vonalat, de a valóságban a Shuten Order leginkább egy ötletgyűjtemény, nem kiforrott rendszerek összessége. Egyik alműfaj sem rossz, de egyik sem elég jó ahhoz, hogy önmagában elvigyen egy teljes narratív ágat.

A Security út például teljesen súlytalan: a Nephilim sosem jelent valódi fenyegetést, az egész csak időrabló kerülgetés. A romantikus szálban pedig konkrétan bolyongani kell helyszínek között, sokszor mindenféle logika vagy iránymutatás nélkül, random NPC-kkel beszélgetve, míg végre véletlenül a jó helyre nem tévedsz. Ez nem kihívás, hanem türelempróba. És ami a legrosszabb: nem tiszteli az időmet.

Túl hosszú ahhoz, amit kínál

Ez nem egy rövid játék. Egy-egy narratív ág simán elvisz 10 órát, vagy még többet, így a teljes csomag akár 50 órás is lehet. Ez rengeteg – főleg úgy, hogy a játékmenet nagy része nem elég erős ahhoz, hogy ezt indokolja.

Különösen fájó ez a The Hundred Line után, ami sokkal fókuszáltabban, taktikai elemekkel megtámogatva mesélt történetet. Itt a szétszórtság miatt egyik ötlet sem tud igazán kibontakozni.

Ami viszont tényleg működik

A történet és a karakterek. Kodaka írása még mindig képes meglepni, a fordulatok működnek, és a figurák kifejezetten emlékezetesek. Ehhez jön simadoriru vizuális stílusa, ami egészen elképesztő színkezeléssel dolgozik. A kékek, sárgák és pinkek vibrálása gyönyörű kontrasztot alkot a depresszív, apokaliptikus tematikával.

A zene végig pontosan ott van, ahol kell, a japán szinkron pedig hibátlan. Angol szinkron nincs – aki ezt várná, csalódni fog. Technikai oldalon a játék stabilan fut Switchen, a töltések rövidek. Nagyobb képernyőn néha látszik, hogy a karakterillusztrációk felbontása kéziből lett felnagyítva, de OLED-en konkrétan brutálisan jól néz ki.

Zárás

A Shuten Order egy elképesztően ambiciózus, merész vizuális regény, tele érdekes gondolatokkal, furcsa karakterekkel és Kodakára jellemző, „mi a fene történik itt?” pillanatokkal. De az öt különböző játékmeneti ág végül inkább visszahúzza, mintsem erősíti az élményt.

Tisztelem az audáciát. Tényleg. De ez az a játék, ahol a kevesebb több lett volna. Ha egy-két ötletre koncentrál, sokkal emlékezetesebb élmény születik.