A Normal Lost Phone

A A Normal Lost Phone pontosan ezt ígéri: egy telefonon keresztül kell felfedezned egy személy életét, hogy kiderítsd, ki ő és hogyan veszítette el a telefonját. De vajon sikerül-e a játékot valóban úgy átadni, hogy a végén elégedetten mondhassuk: „Ez igazán valami újat hozott"?

Az ötlet jó, a kivitelezés... hát, megosztó

A játék alapja egyszerű: egy elveszett telefont találunk, amivel próbálunk információkat kinyerni, hogy megtudjuk, ki lehet az eredeti tulajdonos. A telefonon keresztül felfedezhetjük az életét, és a „nyomozás” során újabb titkokra derül fény, miközben hozzáférünk egyre több információhoz. Az alapötlet izgalmas, különösen, hogy a történet szinte egy zseblámpa fényénél bontakozik ki, és minden egyes új jelszóval újabb kérdések merülnek fel. Van valami furcsa varázsa annak, amikor egy telefonos szöveges beszélgetésből próbálod kihámozni a kulcsfontosságú információkat.

De itt kezdődik a gond: bár a játék egy-egy pillanatban izgalmas „Aha!” élményeket ad, az egész tempója és játékmenete borzasztóan egyenetlen. Van, amikor egy kis logikai következtetést kell levonni, és az a pillanat valóban örömet okoz, de az is előfordul, hogy egyszerű próbálkozgatásból és sok-sok hibából kényszerülsz előrehaladni. A legtöbbször az érzés, hogy a játék egy kicsit inkább a szerencsére épít, mint a valódi, tisztességes nyomozásra. Amikor az információk nem elég egyértelműek, a játék rögtön monotonossá válik, és a hangulat is szépen elhalványul.

A történet – jó szándék, de sokszor unalmas megvalósítás

A történet az, ami az alapötletet igazán izgalmasá tette volna, de sajnos a végén inkább az elvárásokkal ellentétben elég gyorsan elhal. A telefonon keresztül történő történetmesélés amúgy jó koncepció, de túl sokszor az a benyomásom, hogy a fejlesztők egyszerűen túl sokat próbáltak mondani egy túl rövid játékidő alatt. A személyek közötti beszélgetések néha annyira sablonosak, hogy inkább az egész kommunikáció mesterségesnek tűnik, mintha egy kliséhegyekből összerakott sablon párbeszédekkel próbálnák eladni a „drámai” részeket.

A legnagyobb probléma a történettel, hogy bár próbálnak mélyebb témákat érinteni, ezeket túl direkt módon nyújtják. Az emberek reakciói túl gyakran érezhetőek mint az "üzenet"-ek, nem pedig valódi beszélgetések, és emiatt az egész játék egy kicsit didaktikusnak és erőltetettnek tűnik.

A játékmenet – egyszerű, de nem minden esetben élvezetes

A játékmenet alapvetően egy okostelefon-imitáció: a képernyőn az alkalmazásokat böngészhetjük, különféle szövegeket, fényképeket és bejegyzéseket találva, miközben próbáljuk felgöngyölíteni a nyomokat. Azonban a telefon kijelzőjének kialakítása sajnos nem sikerült olyan jól, mint ahogy azt várnánk. A képernyőn lévő információk néha túl zsúfoltak, és bár a szövegek jól ki vannak dolgozva, a design nem segíti az élményt. Az, hogy a játék nem rendelkezik touch control-lel, és a Switch-en egy irányítót kell használni, különösen furcsa választás. Ezzel nemcsak a mobilos játék érzését veszítjük el, de a játékmenet is elveszíti a szoros kapcsolatot a felhasználói élménnyel.

A szórakoztató pillanatok valóban akkor jönnek, amikor egy-egy újabb jelszót sikerül megfejteni, és újabb részletekhez jutunk, de az ehhez vezető úton túl sokszor éreztem, hogy egy kicsit túl sokat kell vacakolni, hogy végre előre léphessünk.

A zene és a hangulat – többet vártunk volna

A játéknak van egy akusztikus gitáros zenéje, ami az okostelefon zenelejátszó alkalmazásában is elérhető, de sajnos nem illik igazán a játék egészéhez. A zene próbál hangulatot teremteni, de gyakran inkább zavaró, mintsem hozzáadna az élményhez. A hangulat így is viszonylag tompa marad, és bár próbálnak a telefon digitális élményére építeni, nem igazán sikerül elérni azt az érzetet, hogy egy valódi, elhagyott telefont tartanánk a kezünkben.

Értékelés: 4 / 10 - Gyenge

A A Normal Lost Phone egy érdekes próbálkozás volt, ami próbálkozott a telefonos felfedezésre építeni a történetmesélést, de végül túl sok hibába ütközött. A szórakoztató pillanatok és az érdekes alapötlet mellett a játék túlságosan leegyszerűsített, és a történet nem tudott igazán kiteljesedni. Ha egy különleges, de rövid élményt keresel, talán érdemes kipróbálni, de hosszú távon valószínűleg gyorsan unalmassá válik.