Wingspan

Egy madár, ami szárnyra kel

A játék egy viszonylag egyszerű alaphelyzetből indul: te és egy kis társad, Cid – akivel a különböző templomok és vidékek között vándorolsz – próbáljátok felkutatni a kincseket. Az egész történet meglepően elgondolkodtató, főként, hogy mi történik akkor, amikor a világ elfelejti a múltját és annak súlyos hatásait. A főbb szereplők tipikus kártyajátékos karakterek, de valahogy mégis sikerül az egész játékban egy olyan mélységet találni, ami meglepően jól passzol a cuki madarakhoz és a játékmechanikához.

De a történet nem a lényeg – hiszen itt egy kártyajátékról van szó. A játék igazi fénypontja a stratégia, ami szép lassan, szórakoztató módon bontakozik ki. Az elején még csak a madarak gyűjtögetésére összpontosítasz, de egyre inkább elkezdesz dolgozni a saját madárkártya paklid optimalizálásán, hogy maximális pontokat szerezz.

Játékmenet: A madarak és a gazdaság

A játék menete az első pillanattól kezdve világossá válik: minden egyes lépés számít. A körök során négy lehetőséged van: húzhatsz egy új madarat, élelmet gyűjthetsz, tojásokat rakhat a madaraidra, vagy új kártyákat húzhatsz a pakliból. Mindez egy elég egyszerű rendszert alkot, ami kifejezetten szórakoztatóvá válik, mivel mindig van új lehetőség, amit ki tudsz használni.

A legnagyobb csavar a beakonomics-ban rejlik, ami valahol a játék gazdasági oldalát jelentheti. A különböző madarak és kártyák kombinálásával szükséged van bizonyos típusú ételekre és tojásokra, hogy sikeresen végrehajthasd a terveidet. De az igazi trükk az, hogy miközben egy-egy lépésre összpontosítasz, mindig figyelembe kell venned a körülményeket, hogy elérd a legjobb eredményt. Nincs könnyű út, és ez teszi az egészet izgalmassá.

A játék dinamikája éppen ezért remek: a körök rövidülnek, tehát minden egyes lépés a végére egyre inkább kritikussá válik. Az előző körökben felhalmozott erőforrások segítenek, de csak akkor, ha okosan használod fel őket. Bár a szabályrendszer nem túl bonyolult, a folyamatos döntési helyzetek azt jelzik, hogy bármikor új stratégiákat próbálhatsz ki.

Társas élmény: Saját pályán

Az egyik nagy kérdés, ami felmerült bennem, az volt, hogy társasjátékok lévén, miért érzem magam ennyire magányosnak közben? A Wingspan egy kártyajáték, és bár lehet online játszani, az egész dinamikája kicsit elszigetelt. Az igazán izgalmas kártyahúzásokat és a madarak összeállítását teljesen a saját tempódban végzed. Nincs nagy interakció a többi játékossal, inkább mindenki a saját „pályáján” játszik, így nem lesz semmi olyan „cselszövés”, amivel a többiek játszmáját megzavarhatod. Igen, van valami szórakoztató abban, hogy az éppen soron lévő madarakra hajtasz, de ha inkább a közvetlen versengést keresed, akkor kicsit csalódott lehetsz.

A Switch-en: Mi a helyzet a porttal?

A játék összességében szép, de nem mondanám, hogy a Switch egyik látványos mesterműve. A felhasználói felület egy kicsit túlzsúfolt, és az irányítás néha megkavarja az embert, különösen a hordozható módban. A gombok keverése, az ételek kiválasztása, a madárkártyák elhelyezése nem a legintuitívabb. Főleg akkor, amikor véletlenül más gombot nyomsz, és emiatt bosszantó popup üzenetekkel találkozol. A képernyőn lévő információk rengeteg helyet foglalnak, és ha túl gyorsan próbálsz reagálni, az mindenképpen frusztrálóvá válhat.

Viszont a játéknak van egy nagyon bájos vizuális stílusa. A madarak szépen animáltak, és a háttérvilág tele van szép illusztrációkkal. Ha valaki szeretné, hogy a természet szépségeit átélhesse egy videojátékban, akkor biztosan élvezni fogja.

Értékelés: 7/10 – Egy szórakoztató, de nem mindenki számára tökéletes kártyajáték.