Achtung! Cthulhu Tactics

És ha mindehhez hozzáadjuk a Lovecraft által ihletett szörnyeket, akkor máris kész a recept egy olyan játéknak, ami mindent megpróbál eladni, ami a taktikákkal, pszichológiai feszültséggel és a borzongató sötét történetekkel kapcsolatos. De vajon tényleg sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt, vagy csak egy újabb taktikai játékról van szó, ami néha túlságosan is elbizonytalanít minket?

A háború és a rettegés találkozása

A Achtung! Cthulhu Tactics alapfelállása egyszerű: egy kis csapat tagjaként kell elpusztítanunk a náci okkultistákat, akik a megszokott módon, természetesen, a sötét erőkkel próbálnak játszadozni. A háttértörténet persze nem bonyolult: egy kis csapatot küldenek Ardennek erdejébe, hogy megakadályozzák Hitler sötét terveit, amelyek nemcsak az inváziót, hanem a világot is veszélyeztetik. Ha egy kicsit belemerülünk a Lovecrafti világba, ahol mindent homály övez, könnyen megérthetjük, hogy a borzongás nem csupán a háborútól, hanem a teljesen ismeretlen, minden előre nem látható támadásoktól is származik. És hát a borongós erdőkben és a náci bázisokban való szinte folyamatos mászkálás – nos, valószínűleg nem is kell sokat mondani a hangulatról.

De itt jön a bökkenő: a játék alapvetően egy taktikai RPG, és ha nem vagy nagyon oda ezért a műfajért, könnyen megütheted a bokádat.

Harc és taktikázás – A klasszikus X-COM nyomdokain

A harcok természetesen a jól ismert taktikai alapokra építenek, amit már az X-COM vagy a Space Hulk Tactics játékokban is láthattunk. Egy négy fős csapatot irányítunk, akik fedezékben rejtőznek, helyezkednek és támadnak. Az alapvető mechanikák könnyen megszokhatóak, és különösen a fedezékhasználat, az irányított támadások, és a körönkénti cselekvések rendszere működik, ahogy kell. A különböző képességek, mint az Overwatch vagy a flanking, mind fontos szerepet kapnak, és jól kiegészítik a csata dinamikáját. A kifejezetten taktikai jellegű harcok nagyon szórakoztatóak, és igazi kihívás elé állítanak, ha nem hagyjuk figyelmen kívül az apró részleteket.

A játék kétféle "pénznemet" használ: az AP-t (Akciópontok) és az MP-t (Momentum pontok), amelyek az egyes képességek és mozdulatok végrehajtását segítik. Az AP az alapvető mozgásokat és támadásokat szabályozza, míg az MP a különleges mozdulatokhoz szükséges. Az MP rendszer jól átgondolt, és egyébként eléggé szórakoztató, hogy minél több kritikus találatot hajtasz végre, annál több MP-t szerzel, amivel egy-egy fontos pillanatra extra előnyt szerezhetsz.

De amíg az alapmechanikák szórakoztatóak, van egy problémás pont: a Cthulhu hatás, a pszichológiai nyomás, amit a karakterek elméje visel, nem teljesen jön át. Ahogy a csapat egyre inkább belemerül a szörnyek világába, úgy kezdenek megőrülni, és ha túl sok rémálmot látnak, bizony hibákat vétnek a harcokban. A rendszer jó ötlet, de valahogy nem igazán hatékony a kivitelezés. Túl sokszor és túl gyorsan elveszítjük a koncentrációt, és a csapatunk tagjai nem tudják megtalálni a helyüket a taktikai harcban, ami viszont egy kicsit frusztrálóvá válik.

A látvány – Túl sötét, túl unalmas

Amikor a játékról beszélünk, a grafika nem az, amire az ember legelőször gondol. Sajnos a vizuális megvalósítás nem hozza el azt a világot, amit elvárnánk egy ilyen tematikus játék esetében. A legtöbb időt az erdőkben, a szürke bázisokon és a zöld-barna tájakon töltjük. Ez idővel monotonná válik, és hiányzik a változatosság. A szörnyek, amikor előjönnek, egészen érdekesek, de a játék világának többi része kicsit "régi generációs" érzést kelt, amit már csak nehezen lehet figyelmen kívül hagyni. Még a harcok során is érződik, hogy a látvány nem az igazi, hiányzik a dinamizmus, amit elvárnánk egy ilyen játéktól.

A tempó – Néha unalmasan lassú

A játék tempója nem mindig megfelelő. A feszültséget, amit a játék próbál építeni, sokszor letöri a lassú előrehaladás és a körökre bontott taktikai harcok. A játék mechanikájának némely része kifejezetten lassan, körülményesen működik, ami az első pár óra után a játékosok türelmét próbára teszi. A legnagyobb probléma a pacinggel az, hogy a játéknak van egy olyan tendenciája, hogy túl hosszú ideig tart, mire igazán elérsz valami érdekeshez.

Értékelés

Az Achtung! Cthulhu Tactics nem rossz játék, sőt, van benne potenciál. A taktikai elemek jók, és a Lovecraft-i hangulat is kellőképpen jelen van, de sajnos a grafika, a tempó és a frusztráló mentális stressz rendszere nem teljesíti be azt, amit a játék megérdemelne. Ha szereted a taktikai RPG-ket és nyitott vagy egy kis pszichológiai horrorra, akkor valószínűleg élvezni fogod, de ha gyors, dinamikus akcióra vágysz, akkor talán érdemes másfelé nézelődni.

Pozitívumok

• Jó taktikai mechanikák: Az alapvető harcrendszer szórakoztató és kihívást jelent.
• Lovecraft-i hangulat: A borongós sötétség és az ismeretlen fenyegetés jól hozza a kívánt atmoszférát.
• Sokszínű karakterfejlődés: A különböző karakterek képességei és a stresszkezelés érdekes dinamikát adnak a játéknak.

Negatívumok

• Grafikai unalom: A helyszínek egy idő után monotonak és unalmasak.
• Lassú tempó: A játék haladása túlságosan is körülményes, ami egyesek számára frusztráló lehet.
• Mentális stressz: A játék mechanikai problémái és a karakterek feszültsége nem mindig jönnek át jól.