Yu-Gi-Oh! Early Days Collection

A régi iskolás varázs, de rengeteg hibával

A Yu-Gi-Oh! Early Days Collection egyik legszembetűnőbb jellemzője a hatalmas választék, amely az összes fontosabb Game Boy, Game Boy Color és Game Boy Advance játékot tartalmazza, köztük néhány olyan címet is, amelyek sosem kerültek ki Japánból. A gyűjteményben található játékok többsége a Duel Monsters sorozathoz tartozik, és bár egyes részek nyújtanak egy-egy remek élményt, sokszor nagyon úgy érzem, hogy a játékmenet és a mechanikák nem igazán állják meg a helyüket a mai elvárások mellett.

A játékmenet alapja az, hogy a játékosok folyamatosan duel-eket vívnak egymással, hogy új területeket és kártyákat oldjanak fel. Az első játék a manga alapjaira épült, így nem követi az igazi kártyajáték szabályait, hanem inkább az eredeti történet alapján zajlanak a csaták. Ahogy haladunk előre, úgy egyre inkább közelítünk a valós kártyajáték szabályaihoz, de ez igazán csak az Eternal Duelist Soul-ban éri el a csúcsot.

Az egyszerű öröm, de rengeteg időpazarlás

A gyűjtemény legnagyobb gondja számomra a kezelhetőség. Míg az egyes játékok hangulata jól megmaradt, az irányítás és a menük néha olyan nehezen kezelhetőek, hogy csak nehezen tudtam átugrani egy-egy játékon. A kártyák kiértékelése, a paklik összeállítása és a különböző hatások olvasása túl sok időt vesz el, és bár a retro rajongóknak egy-egy ilyen játék még egy kis varázst adhat, egy új játékosnak könnyen idegölővé válhat.

A kártyák begyűjtése, a dekkszerkesztés és az új karakterek feloldása alapvetően szórakoztató lehet, de nem ad igazi mélységet. Sokan, akik a modern Yu-Gi-Oh!-t játszották, valószínűleg csalódni fognak, ha egy ilyen egyszerű, sokszor monoton játékélményt kapnak a kezükbe.

A nagy gyűjteményekben is akadnak gyöngyszemek

A gyűjteményen belül azért van néhány olyan játék, amely valóban élvezetet ad. A Monster Capsule például egy nagyon érdekes taktikai játék, amely bár nem az év játéka, de mégis egy szórakoztató és könnyen megérthető kis taktikai csodát kínál. A World Championship Tournament címek is kiemelkednek, hiszen végre egy olyan élményt adnak, ami már a valódi kártyajátékhoz hasonlóan vonzóbb, és valóban leköti a figyelmet.

A Dungeon Dice Monsters és a Destiny Board Traveler viszont csalódás, mivel az irányítás zűrös, és sokkal bonyolultabbak, mint amilyennek elsőre tűnnek. Bár próbálnak egyediek lenni, végül inkább csak nehezen tanulható és frusztráló élményt kínálnak. Ha valamit, akkor mindenképp a Monster Capsule-t és a két World Championship Tournament játékot emelhetem ki, mint a gyűjtemény legszórakoztatóbb darabjait.

A "True Mode" és az igazi kihívás

A gyűjtemény teljesítményét azzal próbálták felfrissíteni, hogy új kihívásokat hoztak be, mint például a True Mode, amely valóban próbára teszi a képességeinket. Azonban nem mindenki fogja szeretni ezt a megközelítést, hiszen a játékmenet lassúsága és a nehéz kezelhetőség sokak számára egyenesen elviselhetetlenné válhat. Ha nem élvezed az ismételt próbálkozásokat és a frusztrációval teli pakliszerkesztést, akkor könnyen úgy érezheted, hogy a Yu-Gi-Oh! Early Days Collection inkább teher, mint élvezet.

Záró gondolatok

A Yu-Gi-Oh! Early Days Collection rengeteg órányi szórakozást kínál, ha szereted a régi klasszikusokat és ha hajlandó vagy időt pazarolni a pakliépítésre és a szórakoztató, de időnként frusztráló játékokra. A gyűjtemény legnagyobb erőssége a nosztalgia, és bár az alapötlet remek, a végrehajtás helyenként elég gyenge ahhoz, hogy a modern játékosok könnyen elbukjanak a régi mechanikákon. Az igazi értékét azok számára találom, akik valóban szeretik a sorozatot és hajlandóak mélyebben beleásni magukat a múltba, de új játékosok számára nem biztos, hogy az igazi élményt nyújtja.