Chess Ultra

Az első partit úgy kezdtem, hogy „na, csak egy gyors játszma”, aztán negyven perc múlva azon kaptam magam, hogy a kameraállást állítgatom, mintha ettől kevésbé égnék le egy villámtempójú blitzen.

A sakk örök, a tálalás változik

A sakk az a játék, ami nem szorul rá, hogy „fel legyen turbózva”. Nem kell hozzá loot, season pass, napi kihívás, meg semmi ilyen modern nyűg. És mégis: amikor a Chess Ultra elindul a Switchen, van benne valami megnyugtató „komoly játék” érzet. Nem azért, mert ettől te hirtelen Kaszparov leszel, hanem mert a körítés elhiteti veled, hogy amit csinálsz, annak súlya van.

Négy különböző helyszínre dob be, mindegyik szépen megkomponált, rendesen megvilágított, kicsit olyan, mintha egy lakberendezési katalógusban sakkoznál. Nagyúri belső tér, menő közösségi hely, és az a bizonyos nyugtalanító „Gomorrah” környezet, ami pont elég bizarr ahhoz, hogy az ember óvatosabban lépjen a huszárral. A bábuk stílusát és anyagát is variálhatod, a kameraállásokat váltogathatod, és még finoman mozgatni is tudod a jobb analóggal. A zene pedig kellemesen aládolgozik: nem tolakszik, csak ott van, mint egy jó háttérzaj egy kávézóban.

Kéziben is jól áll neki. Sakkhoz amúgy is passzol a hordozhatóság: egy partiba bele lehet csúszni két megálló között, vagy este a kanapén, amikor már nincs kedved reflexeket villogtatni, csak gondolkodni.

Miért fizetne bárki a sakkért?

Na, itt jön a lényeg. Mert sakkot tényleg tudsz játszani ingyen is, szóval a Chess Ultra értelmét a csomag adja: mennyi mód, mennyi feladat, mennyire rugalmas, mennyire élő az online rész.

Kezdőknek ott a Tutorial: szépen végigvezet az alapokon, nem csak elmondja, hanem csináltatja is. Ez szerintem kulcs, mert a sakkot nem olvasni kell, hanem lépni. A haladók valószínűleg átszaladnak rajta, de annak, aki most akar rendesen beletanulni, kifejezetten rendben van.

Aztán ott a Challenge rész, összesen 80 feladvánnyal. A klasszikus „matt X lépésből” csomag (1-től 7-ig), ami már önmagában jó agytorna, de nekem a történelmi alternatívák a kedvenceim: híres meccsek végjátékait kell újrajátszani, lényegében a nagyok gondolkodását utolérni. Ez az a pont, ahol a játék átvált „kellemes sakkból” „na jó, akkor most alázatból tanulunk”-ba.

Offline: jó ötletek, furcsa kontroller-logika

Helyben játszani Switchen logikus dolog lenne, és többnyire működik is. TV-n ott a klasszikus „passzold a kontrollert” hangulat, ami amúgy a sakknál nem is ördögtől való, csak van benne egy érthetetlen döccenő: bizonyos beállításoknál nem engedi szépen keverni a kontrollereket (mondjuk egyik játékos Pro Controllerrel, a másik Joy-Con markolatban). Apróság, de olyan, ami mellett felszisszensz: srácok, ez pont egy Switch, miért kell ennyire válogatósnak lenni?

Tabletop/portable helyi játékban még rigolyásabb: a játék nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy lecsatolod a Joy-Conokat, és mindenki kap egyet. Viszont amit cserébe ad, az tényleg kedves: a gépet leteszed az asztalra, úgy ültök köré, mint egy rendes táblánál, és amikor vált a kör, a felület „átfordul” a soron lévő játékos felé. Egyszerű trükk, de működik – ez az a kis figyelmesség, amitől a digitális sakk nem csak egy app, hanem egy mini esemény.

AI és Elo: komolyabb, mint amilyennek tűnik

Egyedül természetesen azt a kontrollert használod, amit akarsz, és a gép ellen tíz nehézségi szint van a „Novice”-tól egészen „Grandmaster”-ig. Nem fogok úgy tenni, mintha minden szinten otthon lennék: feljebb tekerve már nagyon gyorsan előjön, hogy a sakkban nincs „ma nincs formám” kifogás, csak hibás lépés.

Ami viszont kellemesen „rendszerszintű”, hogy a játék azonnal a Switch-felhasználódhoz köt, és az Elo-rangsorod a profilod része lesz. Ez pont jó: nem kell külön fiók, nem kell bohóckodás, csak belépsz, és már játszol. Az Elo pedig akkor kap igazi értelmet, amikor online mész, mert ott legalább nagyjából hasonló szintű ellenfelekkel próbál összesorsolni.

Online: végre élő meccsek, de kell hozzá türelem

A Chess Ultra online része összességében előrelépés, főleg azért, mert nem csak a „nincs időlimit” és a „24 óra lépésenként” tempó létezik, hanem valódi, valós idejű meccsek is. És ez nagyon sokat számít. A sakk egy ponton túl ritmusjáték: a gondolkodás ideje is része az élménynek.

Három fontos élő beállítás van:

• Blitz: 5 perc fejenként – itt a hibák úgy potyognak, mint a karácsonyfa tűlevele víz nélkül.
• Fischer: 30 perc fejenként, plusz 30 másodperc lépésenként – ez a „gondolkodok, de nem alszom bele” kategória.
• Standard: 45 perc fejenként – a klasszikusabb, tornásabb tempó.

A rendszer próbál Elo alapján párosítani, de a játékosbázis mérete néha érezhető: előfordul, hogy vársz, vagy ugyanazzal a magasabban rangsorolt emberrel dob össze újra és újra. Nem a világvége, csak kicsit olyan, mint amikor az edzőteremben mindig ugyanaz az óriás áll a súlyoknál. Lehet türelmesnek lenni, és akkor összejön egy kiegyenlített meccs, de ez nem az a „mindig azonnal van ellenfél” élmény.

Barátokkal jobb. Tudsz szabályt állítani és meghívni ismerősöket vagy korábbi ellenfeleket. Csevegés viszont nincs a játékban, és értesítési rendszer sincs igazán kézre álló módon, szóval ha nem külső csatornán (Discord, fórum, üzenet) egyeztettek, akkor a 24 órás vagy még lassabb tempók a praktikusabbak.

Tornák: jó ötlet, néha ügyetlen indítással

A Tournaments mód papíron nagyon menő: beállítod a tempót, a stílust, és a játék próbál összehozni egy bracketet akár 32 főig, de kevesebbel is lehet. Random emberekkel, szoros időkorláttal viszont kicsit lutri, hogy mindenki rendesen elindítja-e időben a meccset. Lassabb, többnapos lépésidőkkel viszont megbízhatóbb, és ha barátokkal szervezed (akár csak 4 fős mini tornára), akkor kifejezetten jó kis esti program.

Touchscreen: majdnem tablet-sakk

Egy apró, de sokat számító extra, hogy mindent lehet tapogatósan is kezelni. Nem mondom, hogy ettől a Switch hirtelen iPad lesz, de kéziben, asztalra téve tényleg van egy kellemes „digitális táblajáték” hangulata. És a sakkhoz ez a fajta közvetlenség jól illik.

Zárás

A Chess Ultra nem fogja megváltani a sakkot, és nem is kell neki. Amit ígér, azt többnyire hozza: elegáns körítés, sokféle játékmód, használható tutorialok és kihívások, plusz egy online rész, ami végre enged élő meccseket is. A helyi multiplayer kontrolleres rigolyái és az online kényelmi hiányok (értesítés, kommunikáció) miatt nem hibátlan, de összességében ez egy olyan csomag, amitől a sakk kicsit „konzolosabb”, kicsit ünnepibb, és kicsit jobban kedved van hozzá leülni.

Ha szeretsz sakkozni, ez egy szép, nyugis, mégis komoly társ a Switchen. Ha meg csak most tanulnád, itt legalább nem egy száraz oktatóprogram fogad, hanem egy kellemesen tálalt belépő.