Actraiser Renaissance

Na, Actraiser Renaissance pont ezt csinálja. De vajon sikerült-e valóban a régi fényében ragyogó klasszikust újraértelmezni? Vagy csak egy szép, de semmilyen remake lett belőle?

A történet és a felállás – Még mindig ugyanez a világ

Az alapok nem változtak: Te vagy a jóságos isten, aki egy világot próbál megszabadítani a gonosz erőktől. Az Actraiser hibrid játékmenete kétféle szekciót ötvöz: a hagyományos oldalnézetes akciót és egy világépítő isten szimulációt. A játék célja, hogy először megverj egy csomó ellenséget, majd egy város fejlődését irányítva támogasd az embereket, hogy megerősödjenek és legyőzzék a gonoszt. A csavar az, hogy a két játékmód szépen kiegészíti egymást, és mindegyik szakasz más élményt kínál.

Sokan emlékeznek a 1990-es eredeti verzióra, és a friss remake próbálja ugyanazokat az érzéseket visszahozni, miközben új elemekkel frissíti a dolgokat. A fő történeti vonal és a világépítés ugyanaz maradt, de néhány új karakter és meglepőbb fordulatok is bekerültek, hogy még inkább belemerülhessünk ebbe a magával ragadó világba.

A harc és az új mozdulatok – Több szabadság, több élmény

A harcok és az akciós szekciók némileg átalakultak a régi verzióhoz képest. Míg a 1990-es változat egyszerűbb és szűkebb mozgásteret adott a főszereplőnek, most sokkal több mozgáslehetőséged van: az alap támadásokat kombinálva különböző támadási formák – például levegőből támadás vagy erőteljes leszúrás – kerültek a rendszerbe, és ez már nemcsak a harcot, hanem a játék tempóját is dinamikusabbá tette. Az új mozdulatoknak hála a karakter sokkal élvezetesebben irányítható, és a harcok is pörgősebbek.

A gyémántok, amelyeket az ellenségek legyőzésekor gyűjthetsz, fokozzák a támadásaidat és varázserődet, így lehetőséged van arra, hogy egy-egy szinten való továbbjutáskor folyamatosan fejlődj, és erősebbé válj. Persze megoldás lehet, hogy egyszerűen átrohansz a boss-ig, de ha jól gyűjtögetsz és készülsz, könnyebb dolgod lesz a végső harcnál.

A világépítés – Irányítsd a fejlődést!

Most jön a rész, ami igazán izgalmas, ha szereted a stratégiai, világépítő szekciókat. A régiók nemcsak szórakoztatóbbá váltak, de több interakciót is lehetővé tettek. Mivel mindegyik régió saját egyedi karakterekkel rendelkezik, lehetőséged van arra, hogy a fejlődés során szoros kapcsolatot építs ki velük. A cél nem csupán a házak felépítése, hanem erődök építése, a támadások visszaverése és egy-egy "Tower Defence" szakasz is helyet kapott, ahol a stratégiai döntések tényleg komoly hatással vannak az eredményre. Ez egy olyan új elem, amit személy szerint nagyon élveztem, bár sokak számára, akik nem szeretik az ilyen típusú játékmenetet, kicsit zavaró lehet.

Ezek az új "Tower Defence" részek érdekesek, bár a hardcore rajongók biztosan szúrni fogják a szemüket, mert valószínűleg túl sok időt töltenek el ezen a részen. De amit érdemes megemlíteni, az az, hogy a fejlesztők ügyeltek arra, hogy a különböző erődök és palánképítési lehetőségek minden szakaszban egyedi és taktikai élményt biztosítsanak.

A vizuális stílus – Szép, de nem hibátlan

A grafika vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Míg a karakterek anime-stílusú portréi remekül néznek ki és színesek, a háttér grafikák és a 2.5D megvalósítás nem igazán hozta azt a wow érzést. A színes világok, a különféle területek különlegességei igazán lenyűgöztek, de a 2D harci részek elég fakónak tűnnek, a karakterek, mint például maga a főszereplő, egy kicsit pixelhalványak, és néhol egy-egy harc közben a mozgás is darabos.

A "pre-rendered" hátterek sok esetben a szórakoztató látvány helyett inkább olcsó mobiljáték-érzést adtak. Az egész vizuális élmény tehát vegyes, bár azért a látványvilág gazdagítása szembetűnő, de éppen ez a diszharmónia az, ami miatt nem minden terület hozza a várt szintet.

A zene – Koshiro mester munkája

A legnagyobb durranás kétségkívül a zene, amelyet Yuzo Koshiro készített. A zenék átdolgozása fantasztikus, és őszintén szólva nehéz eldönteni, hogy az eredeti SNES verziót, vagy a felújított változatot hallgassuk. Koshiro munkássága itt ismét brillírozik: a zene pörög, jól kíséri a cselekményt, és az újonnan komponált számok is remekül illeszkednek a játék hangulatához.

Összegzés

A Actraiser Renaissance egy szórakoztató remake, amely tisztességesen hozza vissza az eredeti varázsát, de közben próbál modernizálni is. A harcrendszer, a világépítés és a zene mind csodálatosak, de a vizuális terület és a "Tower Defence" részek bizonyos mértékig visszafogják a teljes élményt. Ha rajongó vagy, akkor mindenképpen adni kell neki egy esélyt, de ha egy simább, egybefüggő élményre vágysz, akkor lehet, hogy más játékok jobban fognak megfelelni.