Warborn

Bevezetés

A Warborn egy klasszikus, körökre osztott taktikai játék, amely a jól ismert és imádott mechanikát keveri össze egy csipetnyi anime-szerű Gundam robotokkal és egy minden eddiginél drámaibb történettel. A történetben négy különböző parancsnokot irányítunk, mindegyikük saját mecháinak vezetésére van felkészülve, miközben a Auros rendszer politikai zűrzavarával küzdenek. Az alapötlet nem rossz, a mechanikai megoldások is működnek, de valahogy minden túl steril és kiszámítható ahhoz, hogy igazán magával ragadjon.

Játékmenet – Egyenesen a biztonságos zónába

A Warborn játékmenetét az Advance Wars-féle taktikai körökre osztott harcok határozzák meg, de némi anime stílusú csavarral. Minden pályán a cél, hogy elfoglald az ellenfél bázisát vagy elpusztítsd az összes ellenséges egységet, miközben saját erőidet fejleszted és új mecha egységeket szabadítasz fel. Az egységek között vannak különböző típusú robotok, a gyors mozgású felderítők, az erős tűzerővel rendelkező bombázók, és a közelharci óriások, mindegyiknek megvan a saját specialitása, amit okosan kell használnod a győzelem érdekében.

Bár az alapfelállás működik, a játékmenet a későbbi órákban gyorsan elvész a sablonosságban. A küldetések nem hoznak igazi meglepetéseket, a harcok nem érződnek kellően izgalmasnak, és amikor egy-egy parancsnok saját különleges mecháját is bevetheted, gyakran úgy érzed, hogy ez inkább terhet jelent, mint előnyt. A harcok nincsenek tele azzal a feszültséggel és adrenalinnal, ami egy igazán jól megtervezett taktikától elvárható lenne.

A vizuális stílus – Kivitelezés helyett steril látvány

Ha a játékmenet nem tud megragadni, akkor legalább a grafika szóljon valamiről, nem igaz? Sajnos, a Warborn vizuális stílusa inkább elriaszt, mint vonz. Bár próbálkozik azzal, hogy egy '90-es évekbeli anime hangulatot adjon át, a látvány túl steril és élet nélküli ahhoz, hogy valóban elmerüljünk benne. A pályák és a mecha egységek úgy néznek ki, mintha éppen a gyártósorról jöttek volna, és bár a csillogás megvan, a karakterek és a harci animációk nem tudják átadni a valódi dinamizmust. A harcok közben használt animációk egyformák maradnak, bármit is csinálj. A legtöbbször még azt is megkockáztatom, hogy jobb lett volna a harci animációkat teljesen kikapcsolni, hogy ne rontsa el a ritmusát a játéknak.

A történet és a hangulat – Inkább dráma, mint izgalom

A Warborn története alapvetően nem egy rossz sztori: négy különböző parancsnok harcol a politikai káosz ellen, miközben nagy robotokkal püfölik egymást. Azonban az egész túl sok drámát és nem elég izgalmat tartalmaz. Míg egyes anime sorozatok képesek voltak megteremteni ezt a "határtalan harcot" hangulattal, itt inkább csak egy szórakoztató, de nem elég erőteljes háttértörténetet kapunk, amely nem tartja fenn a játék tempóját. A karakterek egyszerűek, a történet túl dramatizált, és gyakran az egész kísérlet arra, hogy érzelmeket közvetítsünk, csak a kötelező elemként jelenik meg, amit meg kellett csinálni, de nem hoz igazi mélységet.

A kihívás – Melyik harcot válasszuk?

A Warborn alapvetően nem ad különösebb meglepetéseket a taktikák terén. Bár az egyes parancsnokok különböző képességekkel rendelkeznek, a játékmechanika túl sokáig ragad a "ha nincs ellenfél, akkor csak lőj" szinten. A legjobb megoldásokat legtöbbször a legnagyobb mecha egységek bevetése hozza, de a legtöbb harcban ez nem éri el azt a feszültséget, amit egy igazi taktikai játék elvárna. A Warborn nem gonosz, de nem is hoz semmi különöset – a kihívás inkább a monotonitásban rejlik.