BRAWL

Hát, megkapjuk a BRAWL-t. A Bloober Team próbált egy olyan világot alkotni, ahol a jól ismert bombázós mechanika sötét, gótikus elemekkel keveredik, és egy kis egyedi karakterfejlesztéssel próbálkozik. Az eredmény? Nos, inkább csalódás, mint újító lépés.

A játékmenet – A bombák nem robbannak úgy, ahogy kéne

A BRAWL alapja egy klasszikus: bombák, aréna, és mindenféle szörnyűségek. Azonban ahelyett, hogy a Super Bomberman jól bevált rendszerét használva szórakoztatna, a játék inkább eltéved a saját gótikus világában. A karakterek próbálnak különbözni egymástól a különféle mozdulatokkal és különleges támadásokkal, de mivel a játékmenet alapvetően a hagyományos bombázás köré épül, ezek a karakterek és mozdulatok végül eltörpülnek a klasszikus power-upok mellett. Sajnálatos módon ezek a támadások inkább feleslegesek, mintsem hasznosak a harcok közepette, és gyakran teljesen elfelejtődnek.

A mozgásmechanika sem áll a helyzet magaslatán: a térképek sötétek és zűrösek, a karakterek irányítása pedig egy kicsit döcögős, ami miatt nem érezzük azt a frenetikus tempót, amit egy bombás játékban elvárnánk. A karakterek haladása gyakran túl lassú, a bombák robbanása pedig nem elég kifejező, így az egész játékmenet nem adja meg azt az adrenalin-löketet, amit ez a fajta játékformátum alapból sugall.

A karakterek és a gótikus horror – Furcsa, de nem elég

A karakterek között találunk mindenféle különleges figura, a rémisztő bohóctól kezdve a törött tesztbábuig, de ahelyett, hogy mindegyik igazi egyéniséggé vált volna, inkább egy-két szórakoztató mozdulattal próbálnak kitűnni a tömegből. Sajnos a legtöbbjük olyan, mintha egy-egy paródia szereplője lenne, és a harcok közepette inkább csak idegesítenek, mintsem segítenek.

A játék próbálkozik a gótikus horror hangulatával, de a szörnyek és a hátborzongató környezetek inkább csak a háttérben pihennek, mintsem tényleges feszültséget keltenének. Ahelyett, hogy igazán megrémítenének, inkább csak nyomasztóak, de nem olyan módon, ahogyan egy jó horrorjáték tudna. Az egész világnak inkább egy sablonos horror tematikája van, mintsem olyan különleges atmoszférát adna, amitől valóban megborzongunk.

A szóló mód – A harc helyett inkább a zűrös dialógusok

A játék szóló módja egy szintén halovány próbálkozás, hogy valami pluszt adjon a játékélményhez. Az alaptörténet nem hoz semmi igazán különöset, és a karakterek közötti párbeszédek inkább gagyi dialógusok, mintsem valódi kapcsolatokat építenek. Aztán ott van a próbálkozás a világ felébresztésére boss harcokkal és könnyed rejtvényekkel, de ezek annyira erőltetettek, hogy inkább zavarnak, mintsem szórakoztatnak. Mindezek miatt a szóló mód hamar unalmassá válik, és inkább kihagyom a játékmenet azon részét.

Hibák, amik elrontják a szórakozást

Ami viszont igazán elrontja az élményt, az az, hogy a BRAWL nemcsak a játékmenet terén gyenge, hanem a technikai megvalósításban is. Az irányítás, a karakterek mozgása és a robbanások egyszerűen nem működnek úgy, ahogy kellene, és ez folyamatosan elveszi a játék varázsát. A zűrös mozgásmechanika és a lassú sebesség miatt az egész túlzottan lassú és unalmas élménnyé válik.