Ancient Weapon Holly

De azért nem ártana valami több.**

A Ancient Weapon Holly egy olyan roguelike, amelyben egy ősi robotot irányítunk, aki a saját bosszújától hajtva próbálja elérni a felszínt, hogy végre bosszút állhasson az embereken, akik évszázadokkal korábban eltemették. Az alapötlet pofonegyszerű, és ugyan még nem biztos, hogy forradalmasítja a roguelite műfajt, de jól szórakozhatunk közben. Még akkor is, ha egy idő után elég egyhangú lesz a dolog.

Egy robot, akit csak a harag hajt

A játék elején azt tapasztaljuk, hogy egy meglepően egyszerű, de élvezetes rendszeren alapul. Holly, a főhősünk egy sor szintet kell hogy megugorjon, mindegyik újabb és újabb ellenfelekkel, miközben próbálja megvédeni a szentelt oltárát a Slayerek (igen, én is kérdezem: miért ne lehetne egy jó kis "Slayer" névvel rendelkező ellenség?) támadásaitól. Az alapja tehát egy roguelite, ahol ha meghalsz, nem kell visszamenni az első szintre, hanem csak egy kisebb hátrányos helyzetbe kerülve folytathatod, hogy ne ess pánikba.

A dolog működik is, de hamar kiderül, hogy a szintek egyhangúak. A különböző szintek ugyan fejlődnek egy-egy új szörnyeteggel, de valójában nem igazán találunk semmi igazán újat, ami feltüzelne minket. A harc folyamatosan a szokásos támadás és a "temetkezési" képesség váltakozása, ami azért szórakoztató, de nem eléggé változatos ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődésünket.

Miért fáj a repetitivitás?

Az alapmechanikák nem rosszak, sőt, az alaptámadások és a föld alatti csapdák ügyes kiegészítői a harcnak. A probléma viszont az, hogy egy idő után elkezded érezni, hogy minden szint ugyanolyan. A szörnyek alapvetően ugyanazok, csak egyre nagyobb és erősebb változataik jönnek, amitől egy kicsit olyan érzésed lesz, mintha egy darabig végigjátszanád a pályákat ugyanazzal az eszköztárral. Az élmény nem törik meg, de egyre inkább unalmasnak tűnik.

A történet is inkább háttérbe szorul, mintsem hogy igazán izgalmasra sikerült volna. Holly próbálja összeszedni a saját emlékeit, miközben próbálja felhozni magát a felszínre, de nem igazán mélyül el a karakterben. A memóriák pedig inkább csak az egyes képességek fejlesztésére szolgálnak, semmint, hogy valami különlegesebb motivációval szolgálnának számunkra.

Hol törik meg az élmény?

Már-már elérkezel a "megint ezt?" érzéshez, amikor egyes szintváltozásokra a látvány vagy a mechanikák nem hozzák el azt a friss impulzust, amit egy jó roguelite-tól elvárnánk. A karakterfejlesztés simán hozza a szokásosat, de nem érezzük, hogy a játékmenet alapvetően megváltozna az új képességekkel. Igen, erősebbé válunk, de közben a játék nem próbál meg új kihívások elé állítani minket.

Amikor elérsz egy szintre, és azt mondod: "OK, most már unom"

A Ancient Weapon Holly egy könnyed és szórakoztató játék, amit az a játékos élvezhet igazán, aki nem akar túlzottan mélyre ásni, és egy egyszerű, de szórakoztató harci élményt keres. Azonban, ha olyan játékot szeretnél, amely folyamatosan kihívások elé állít, akkor talán más irányban kell keresgélned.

Mindezek ellenére a harc viszonylag pörgős, és az alapötlet – egy robot, aki bosszút áll a rég elveszett emberiség ellen – elég jól hangzik ahhoz, hogy egy-két órányi szórakozást biztosítson. De ha maradnál még, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy előbb-utóbb meg fogod unni. És ez a baj: Ancient Weapon Holly nem mer igazán kilépni a saját árnyékából.