Behind The Frame: The Finest Scenery

A Behind the Frame: The Finest Scenery pontosan ezt a kérdést teszi fel, miközben egy gyönyörű, kézzel rajzolt világban kalandozhatunk. A tajvani Silver Lining Studio első munkáját egy igazi műalkotássá alakította, és bár nem hozott forradalmi újítást a játékmenetben, a látvány és az atmoszféra mindent elmond, amit tudnunk kell.

Egy történet egy vásznon

A történet egyszerű, de mégis megható: egy fiatal művész utolsó simításokat végzi a galériájába szánt festményén. Ahogy a sztori kibontakozik, egy nyugodt, európai városkában találjuk magunkat, ahol a művész lakása és stúdiója egy különleges helyszínt biztosít a felfedezéshez. A játékmenet alapvetően egy escape room-stílusú kaland, ahol felfedezhetjük a teret, és ki kell találni, hogyan jussunk tovább. De itt nem a bonyolult fejtörők, hanem inkább a vizuális élmény és a hangulat az, ami igazán elvarázsol.

A legfontosabb, amit megjegyezhetek: a látvány. A kézzel rajzolt művészet, a szép, finoman animált átvezető jelenetek és a 360 fokos 3D-s nézetek egyszerűen lenyűgözőek. Olyan érzés, mintha egy festményt mozgatnánk, és minden egyes részlet egy új felfedezés lenne. A zene és a hangok is jól illeszkednek a hangulathoz, amit a kazettás lejátszón hallgatott dallamok emelnek ki.

A játékmenet: Kényelmes, de nem forradalmi

A játékmenet könnyed és pörgős, de azért elmondható, hogy nem keres nagy kihívásokat. A fejtörők nem igényelnek komoly gondolkodást, sőt, az interakciók többsége szinte automatikusan zajlik, miközben csak egy-egy objektumot kell elmozdítanunk vagy egy festményt befejeznünk. A játék rendkívül érthető és könnyen követhető, így az élményre összpontosíthatunk, nem pedig a logikai buktatókon való agyalásra.

Az irányításnál inkább a érzékeny érintőképernyős vezérlésre lett tervezve, így például egy serpenyőt kell megmozdítanunk, hogy tojást tegyünk a tányérra, vagy a festményeket az ujjunkkal egészítjük ki. Azt kell mondjam, hogy ebben a formában tényleg egy élvezetes, könnyed játékélményt ad. Sajnos, ha kontrollerrel próbáljuk irányítani, akkor az élmény kissé törik: bár nem elviselhetetlen, de nem a legjobb módja a játéknak.

A Switch verzió azért viszonylag nagy lépést jelent az érintőképernyős élményhez képest, de ha igazán ki akarjuk élvezni, akkor jobb, ha kézben tartjuk, és mobilon játszunk. Az ára is figyelembe kell venni, mivel a Switch verzió körülbelül háromszor annyiba kerül, mint a mobil változat, és az új epilógus is ingyenes frissítésként elérhető a mobilon. Tehát ha nem ragaszkodunk a nagy képernyőhöz, akkor simán megúszhatjuk a teljes élményt sokkal olcsóbban.

Az epilógus: Töltelék, nem kiemelkedés

A konzolos verzió egy új epilógust is tartalmaz, ami kedves bónusz, de összességében nem hoz jelentős változást a játékba. Inkább csak egy kis plusz, amit lehet szeretni, de nem igazán emeli meg az alapjáték szintjét. Talán egy kicsit jobb lett volna, ha inkább más, izgalmasabb tartalommal bővítik ki a játékot, de így is teljesen korrekt.

Mi működik, és mi nem?

Összességében Behind the Frame egy olyan játék, amit nem a mély játékmenete vagy bonyolult története miatt fogsz szeretni. Az igazi erőssége az esztétikai élmény, amit a művészet, a zene és a hangulat teremt. Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy mi lenne, ha egy festmény életre kelne, akkor érdemes belevágni. Azonban ha igazi kihívást keresel, vagy mélyebb sztorikra vágysz, akkor ne várj csodát.