Black Future '88

Na, most képzeld el mindezt egy cyberpunk világban, ahol a neonfények és a sötét hátterek mellett a zene szól úgy, hogy egy igazi retro 80-as évekbeli diszkóba csöppensz. Eljött a Black Future '88 ideje, és ha nem futottál bele eddig, itt az idő, hogy bepótold!

Minden egy 18 perces rémálommal kezdődik

A Black Future '88 világában nem pihenhetsz meg: a karakterednek mindössze 18 perc adatik, hogy felérjen a torony csúcsára. Ez az idő egy-egy élettel többre vagy kevesebbre is változhat, a választott karakteredtől függően. Az alaphelyzet elég egyszerű: lépj túl a különböző ellenségeken, gyűjts fegyvereket, fejleszd a karakteredet, de az órád folyton pörög – a végén mindenki meghal. A kérdés csak az, hogy te meddig jutsz el, mielőtt a szíved „elrobban”.

A játéknak van egy igazi roguelike jellege: minden futás más és más, a szintek generálódnak, és minden próbálkozás után újra kell tanulnod az előző menet hibáit. Már első ránézésre is egy szemet gyönyörködtető darabról van szó, hiszen a pixel art vizuálok és a borongós cyberpunk hangulat mindent visznek. Egy igazi 1980-as évek jövője.

Fejlődés, változás, kísérletezés

Az egyik legérdekesebb része a játéknak az, hogy a választott karaktered nem csupán szép vagy hasznos páncélzatot jelent, hanem ténylegesen formálja a játékélményt. A Hauer például egy jól kiegyensúlyozott karakter, de ha igazi adrenalinfröccsre vágysz, választhatsz olyan hősöket is, akik kevesebb vérrel, de több pusztító képességgel rendelkeznek.

És itt jön be az, amit én igazán élveztem: az, hogy a különböző karakterekkel való kísérletezés milyen mértékben változtatja meg a játékmenetet. Próbáld meg például egy fegyverekben gazdag karakterrel, és ha nem vagy elég ügyes, akkor meg fogsz halni. Viszont ha a karaktered gyenge, de te ügyes vagy a harcokban, akkor képes leszel elérni a magasabb szinteket. Ez a folyamatos kísérletezés és tanulás az, amit imádok.

Az idő ellen – mi van, ha nem elég gyors?

A legfontosabb dolog azonban nem a harcok, nem a különböző szörnyek, hanem az idővel való küzdelem. 18 perc lehet, hogy egyetlen futásra rengeteg, de minden egyes másodperc aranyat ér. Miután megöltél egy főellenséget, és sikeresen túlélve elindulsz tovább, ott van a kérdés: „Mi most? Mi van, ha nem vagy elég gyors?” A válasz nem túl bonyolult: nem elég gyors, akkor kezdheted újra. Ha meg túl gyors vagy, akkor lehet, hogy lemaradsz fontos dolgokról, mint például a páncélok vagy az új képességek. Ez az állandó pörgés, a zűrzavar és a teljes elmerülés az, ami miatt minden egyes próbálkozás izgalmas.

Egy igazi retro cyberpunk kaland

A játék zenei világa egy külön műfaj: a szintetikus punk és a 80-as évekbeli zenék keveréke igazán ütős. Képzeld el, hogy végigrohanasz a torony tetejére vezető úton, és közben szól a szintipop, miközben a gonosz robotok próbálnak végezni veled. Mi kell még? A hangulat tényleg olyan, mintha egy régi Commodore 64-es vagy NES-es cyberpunk játékot játszanál – de a szép grafikával és egy sokkal komolyabb mechanikával.

A legnagyobb erénye a Black Future '88-nak talán az, hogy minden egyes döntésedet végigkíséri az a borzongató érzés, hogy nem vagy biztos benne, hogy a következő szinten sikerülni fog-e továbbjutnod. Az egész játék felépítése, a roguelike jellege és a szintlépés egy igazi adrenalinfröccs, amit csak akkor tudsz igazán értékelni, ha egy kicsit pihenve visszagondolsz azokra a pillanatokra, amikor a legnagyobb kihívások elé kerültél.