Metal Slug Attack Reloaded

Metal Slug, csak nem úgy, ahogy szeretnéd

A Metal Slug univerzumot mindig akkor bírtam a legjobban, amikor nem próbált többnek látszani, mint ami: harsány, pimasz, pixeles hadszíntér, ahol a hülyeség és a hősi póz tökéletes arányban keveredik. Donald Morden tábornok, a lázadók, Marco Rossi és a Peregrine Falcon Squad – ez a sztori már annyiszor futott neki a világhódításnak, hogy lassan a menetrendje is megvan. És ez rendben is van, mert a Metal Slug sosem a drámáról szólt.

Csakhogy a Metal Slug Attack Reloaded nem klasszikus Slug. Ez egy mobilos, gacha-tornyvédelemként született dolog újracsomagolva Switchre, és hiába szedték ki belőle a mikrofizetéseket, az eredettörténet minden porcikáján ott maradt, mint a ragacs a matricáról.

A játékmenet: küldd őket, aztán nézd, ahogy meghalnak

A harcok menete nagyjából ennyi: van AP-d (Action Points), abból egységeket veszel, és szépen elindítod őket jobbra, az ellenség bázisa felé. Ők pedig mennek, lőnek, robbannak, meghalnak – majd küldesz újabbakat. Időnként elsütsz egy speciális képességet, néha a bázis is csinál valamit, de a meccsek többsége egy lassú, kitartó „daráljuk át magunkat” rutin.

Mobilon ez a fajta agymentes masírozás simán működik: két megálló között, sorban állásnál, fél szemmel. Konzolon viszont jobban fáj, hogy mennyire kevés valódi döntés van a pillanatban. Nem az a baj, hogy egyszerű – a jó arcade játékok is azok –, hanem hogy sokszor üres. Mintha a játék nagy része arról szólna, hogy türelmesen kivárod, míg a számok a háttérben a te javadra billennek.

A sztori közben olyan vékony, hogy szinte átlátsz rajta. Pár rövid átvezető, némi ízszöveg a zónák végén, aztán mehet tovább a menetelés. Az „Another Story” ráadásul hiába hangzik úgy, mint valami extra desszert, ugyanazt az alapot rágja tovább. Tíz-egynéhány órára ez kevés kapaszkodó.

A „stratégia” ott van, ahol a paklit összerakod

A legtöbb okoskodás nem a pályán történik, hanem előtte. Melyik egységet viszed? Kell-e valami, ami a repülő ellenfeleket is eléri? Van-e olyan unitod, ami kibírja a pofonokat, amíg mögötte felépül a többi? Papíron ez decképítés, testreszabás, játékstílus.

Gyakorlatban ez erősen emlékeztet arra, hogy ez valaha gacha volt. Egységeket szintezned kell, evolválni, felszerelést adni rájuk, és mindehhez erőforrások kellenek. Itt jönnek a jutalmak: Ticketek fejlesztésre, Medálok a „húzásokra”.

A gacha: kevésbé ragadozó, de ugyanúgy üres

A Reloaded nagy érdeme, hogy nincsenek mikrofizetések. Tényleg megkönnyebbülés, hogy nem villog fel a bolt minden második menüben, nem csalogat „akciós” ritkaságokkal. Csakhogy ettől a gacha mechanika még ugyanúgy megmarad, csak most a rendszer kicsit meztelenebbnek tűnik.

A Medálokból húzol egységeket, és több mint 300 karakter variálódik elvileg a sorozatból. A gond az, hogy ez a „húzogatós” rész így is olyan, mintha a játék egy láthatatlan kasszát keresne. Nem azért, mert pénzt akar, hanem mert a design erre volt kitalálva: addig próbálkozol, amíg nem kapsz valami jobbat. Konzolon ez sokkal kevésbé vicces.

És amikor már amúgy is érzed, hogy a játék grindra épül, jön a következő pofon.

Nehézségi tüskék, amik rossz helyen szúrnak

A kampányban időről időre úgy felugrik a nehézség, mintha valaki véletlenül átállította volna a kapcsolót. Nem az a „jó” kihívás, amikor rájössz, mit csináltál rosszul. Inkább az a fajta, amikor mindent ugyanúgy csinálsz, csak most hirtelen semmi nem működik.

Ilyenkor elvileg jön a megoldás: cseréld le a csapatodat, hozz más egységeket, alkalmazkodj. Ez a rész még akár izgalmas is lehetne, ha mindig lenne kéznél megfelelő alternatíva. De sokszor az érződik, hogy a játék egyszerűen erősebb unitokat akar látni nálad – és ha nincs, akkor irány a daráló, szintezés, húzogatás, várakozás.

Mobilon ezt egykor nyilván pénzzel lehetett gyorsítani. Most meg csak idővel. És ez a különbség elvileg felszabadító, de a gyakorlatban inkább fárasztó: a rendszer ugyanazt a falat húzza fel, csak a pénztárca helyett a türelmedet kéri.

A Metal Slug-lelkiség még átszivárog

Amiért mégsem dobtam el az egészet öt perc után, az a sorozat jellegzetes, bohókás bestiáriuma. Itt is megkapod a klasszikus katonákat, a rebelliseket, aztán hirtelen ott van egy marslakó, egy múmiakutya, egy szamuráj mech, és máris mosolyogsz, mert ez a világ sosem volt normális. Az a pillanat pedig, amikor előhívsz egy óriás slugot, és az konkrétan felfalja az ellenfeleket, még mindig az a fajta baromság, amit jólesik látni.

Csak kár, hogy a roster itt érezhetően karcsúbb, mint az eredeti mobilos verzióban volt. Értem, hogy válogatni kellett, de pont a „nézd már, ezt is berakták” faktor az, ami az ilyen crossover-szerű felhozatalnál sokat dob a lelkesedésen.

PvP és a valóság

Van online és lokális játék is a pakliddal, ami papíron plusz életet adhatna a programnak. A valóság viszont az, hogy az ilyen rendszerekben mindig lesznek azok, akik órákig grindolnak, és úgy törlik fel veled a pályát, mintha ez lenne a munkájuk. Ez nem egyedi probléma, inkább a műfaj természete, és szerencsére semmi nem kényszerít rá, hogy ebbe beleállj.

Zárás – portolt mobil, mindennel együtt

A Metal Slug Attack Reloaded egy érdekes kísérlet: kivették belőle a legmérgezőbb részt (a mikrofizetést), de a játékmenet gerince továbbra is egy olyan rendszer, ami napi belépésre és hosszú őrlésre van kitalálva. Switch-en ez sokkal jobban látszik, és sokkal kevésbé bájos.

Ha valaki az eredeti mobilos játékot gyászolta a 2023-as leállás után, annak érthető, hogy ez valamennyire megváltás. De ha csak egy jó Metal Slug élményre vágysz konzolon, akkor ez inkább emlékeztető lesz arra, mennyire más a tempó és az elvárás egy handheld konzolon, mint a telefonon.