A **Soap Dodgem** tipikusan az a játék, amire ránézel, és azonnal tudod, mire számítsz. Egy gyors, egyszerű logikai cucc, amit eredetileg telefonra álmodtak meg, és ami ott, a maga helyén, teljesen rendben is lenne. Switch-en viszont már az első pár pálya után az motoszkált bennem: *biztos, hogy itt van ennek a helye?*

Soap Dodgem
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Poor
A Soap Dodgem tipikusan az a játék, amire ránézel, és azonnal tudod, mire számítsz. Egy gyors, egyszerű logikai cucc, amit eredetileg telefonra álmodtak meg, és ami ott, a maga helyén, teljesen rendben is lenne. Switch-en viszont már az első pár pálya után az motoszkált bennem: biztos, hogy itt van ennek a helye?
Ez egy olyan játék, amit az ember a buszon, villamoson, két megálló között indít el – nem pedig leül a kanapéra, Joy-Con a kézben.
Csúszkálás szappannal
A koncepció fájdalmasan egyszerű. Egy mosdókagyló rácsos pályáin csúszkálsz, és a feladatod az, hogy eltakarítsd a foltokat és bacikat. A mozgás csak négy irányba lehetséges: fel, le, balra, jobbra, mindig egyenes vonalban, amíg valami meg nem állít. Akadályok, blokkok, lezárt útvonalak nehezítik a dolgodat, a cél pedig az, hogy elérd a kijelölt mezőt.
Ha ez ismerősnek hangzik, az nem véletlen. Az egész olyan, mintha a Pokémon Gold / Silver / Crystal jégcsúszós puzzle-jeit bontották volna ki egy teljes játékra. Csak míg ott ez egy rövid, idegesítő epizód volt, itt ez maga az egész élmény.
Funkcionális, de végtelenül lapos
A vezérlés Switch-en rendben van, ezzel nincs gond. Pontosan azt csinálja, amit kell. Csakhogy a játékmenet iszonyúan gyorsan kifullad. Van némi variáció az akadályokban, a pályák nehézsége fokozatosan nő, de a magja sosem változik. Nincs igazi csavar, nincs „aha”-pillanat, csak egyre bonyolultabb elrendezések ugyanarra az egy ötletre.
A pontozás a jól ismert mobilos receptet követi: ha nem szedsz fel minden foltot, akkor kevesebb csillagot kapsz, és mehetsz vissza tökéletesíteni. Ez a „csináld újra, mert majdnem jó volt” megoldás telefonon elmegy, konzolon viszont inkább fárasztó.
Van pályaszerkesztő… és akkor mi van?
Pozitívumként ott a pályaszerkesztő, ami meglepően jól működik, és más játékosok alkotásait is kipróbálhatod. Csakhogy ez sem oldja meg az alapvető problémát: maga a játék túl kevés. Ha az alapmechanika nem köt le, akkor mindegy, hogy száz vagy ezer pálya áll rendelkezésre.
Konzolon idegen test
A Soap Dodgem legnagyobb bűne nem az, hogy rossz. Hanem az, hogy jelentéktelen. Ez egy ötperces időkitöltő, amit akkor indítasz el, amikor nincs jobb dolgod. Switch-en viszont folyamatosan az az érzésem volt, hogy egy mobiljátékot erőszakoltak fel egy konzolra, minden extra hozzáadott érték nélkül.
Nem csúnya, nem bugos, nem játszhatatlan. Egyszerűen nem indokolja a létezését ezen a platformon.
Zárás – hab volt, nem élmény
A Soap Dodgem tökéletesen működik… öt percig. Utána már csak ismétli önmagát, és semmi olyat nem ad, amiért érdemes lenne visszatérni hozzá. Mobilon talán elnézőbb lennék vele, de Switch-en ez kevés.
Ha mindenképp egy nagyon egyszerű logikai játékot keresel két megálló között, akkor elmegy. De konzolos élményként ez inkább csak egy kipipálható tétel az eShop mélyéről.































