BloodRayne ReVamped

Akkor még működött, ha nem is volt egy új Devil May Cry, de legalább egy szórakoztató, különleges próbálkozás volt. Na, de most, hogy végre Switch-re is elérkezett a BloodRayne ReVamped, szomorúan kell konstatálnom, hogy ez a játék már nemhogy nem érdemli meg a "revamped" jelzőt, hanem inkább azt kell mondanom, hogy az összes hibáját elnézve egyszerűen nem érdemes visszatérni hozzá.

Bevezetés

A BloodRayne klasszikus cím, amit bár lehet szeretni a maga módján, de egyre inkább azon a területen van, ahol a nosztalgia nem indokolja a visszatérést. A ReVamped verzió nem igazán hozott semmi új izgalmat, és ha lehet, még inkább a múlt árnyékává vált. A ReVamped név valójában csak egy álcázott próbálkozás arra, hogy a régi hibákat megpróbálják szépíteni, de a dolgok valójában még rosszabbak lettek.

Történet és világ

A történet, amit egyébként egy vámpír-féle, félember szereplő, Rayne köré építenek, a náci Németország idejében játszódik. A náci okkultista kutatások és egyéb sötét titkait kutató szervezetek adnak alapot a sztorinak, de ha a cselekmény nem is túl izgalmas, akkor legalább a párbeszédek borzasztóak. A hangok nem segítenek, inkább csak üres, érdektelen pillanatokkal töltik ki a játékot, így a sztori hamar elveszíti a vonzerejét. Olyan szinten van az egész, hogy már-már az a "olyan rossz, hogy már jó" kategóriába sorolnám, de a szórakozás és a szándék nem találkoznak.

Játékmenet és élmény

A játékmenet alapvetően egy 3D platformer hack-and-slash típusú játék, ami inkább csalódás, mint élmény. A harcok túl egyszerűek, a pályák feleslegesen unalmasak és kaotikusak. A platformozás és az irányítás egy kínszenvedés, ráadásul a ritka pontokon, ahol némi precizitásra van szükség, már a játékmenet is idegtépővé válik. Ha Rayne-nek pontosan rá kell lépnie egy platformra, hogy ne csússzon le róla, akkor az egész irányítás olyan érzést kelt, mintha vaj lenne a cipőin.

A pályák teljesen érdektelenek: nincsenek új kihívások, a felfedezés nem hoz semmi pluszt, és az egyes helyszínek is mintha csak gyorsan oda voltak dobálva. A legnagyobb problémám talán az volt, hogy a játéknak nincs semmiféle érdekes íve – nem történik semmi, amit várni lehetne, csak egy kis lövöldözés és gyilkolás, de nem változik semmi. Mindez unalmassá és repetitívvé válik az első félórában, és nem igazán van miért folytatni.

Harc és szórakozás

A harc teljesen problémás, és itt is kijön, hogy bármi, ami egy hack-and-slash játékban fontos lenne, itt egyszerűen nem működik. A legnagyobb probléma, hogy a harcok teljesen élettelenek. Az ellenfelek nem reagálnak rendesen a támadásokra, nincsenek érzelmek, nincs súlya a csapásoknak, csak kattogsz a gombokon, és egy idő után az ellenfelek csak úgy egyszerűen összeesnek. Ha éppen nem megy, akkor mindig ott a lehetőség, hogy Rayne a legközelebbi emberi ellenfelét lekapja, és friss vérrel tölti fel az egészségét, miközben az ellenállás nulla.

Az, hogy egy játék túl könnyű, egy idő után csak frusztráló lehet, és ezt itt éreztem igazán. Mivel Rayne annyira erős, bármilyen harcot egyszerűen megnyerhetünk a gombnyomásainkkal. A harcok nem teszik változatosabbá a játékmenetet, nem jelentenek kihívást, és amit nem élveztem, az a szinte folyamatosan bővülő támadómozdulatok voltak, amik nem hoztak igazi új mechanikákat, csak egy monoton ismétlődést.

Grafikák és teljesítmény

A grafikai szempontból a BloodRayne ReVamped nem igazán mutat semmi kiemelkedőt. Bár a textúrák részletesebbek lettek, és az új fények és vízreflexiók a legjobb pillanatoknak tűnnek, sajnos a karaktermodellek továbbra is élettelenek és poligonokkal teli. Az egész játék úgy tűnik, mintha csak a régi játékot próbálták volna egy kicsit megtisztítani a modern gépekhez, de a játéknak így is alig van mentsége.

A legnagyobb gond azonban a teljesítmény. A frame rate teljesen ingadozik, és gyakran esik 30 FPS alá, különösen, ha több ellenség jelenik meg a képernyőn. Még a Switch kis teljesítménye is ezt indokolhatná, de egy ennyire régi játéknál nem lehetne ennyire rosszul optimalizált. Ráadásul a legnagyobb problémám az volt, hogy a játék állandóan összeomlott, ami újraindítást követelt. Bár a szintek rövidek és a mentés viszonylag gyakori, a gyakori újraindítások csak még inkább lehangoltak.

Zárás

Az összkép sajnos csalódás. A BloodRayne ReVamped nem hozott semmi olyat, ami miatt érdemes lenne újra játszani vele. A történet gyenge, a harcok unalmasak, a pályák semmilyen izgalmat nem kínálnak, a grafika csak félmegoldás, és a teljesítmény egyenesen bosszantó. A játék legnagyobb érdeme az, hogy emlékeztet arra, mennyit fejlődött a játéktervezés az elmúlt két évtizedben. Ha valami hasonlót keresel, inkább játssz a Bayonetta-val.