Alwa's Awakening

Na, most tedd mindezt a disztópiák és elavult térképek kellemetlen rémeivel, és ott vagyunk. Az Alwa’s Awakening igazi retro kalandot kínál, ami úgy érződik, mintha a múltból jött volna, de nem mindig hozza azt, amit várnánk egy ilyen típusú játéktól.

A történet: túl sok klisé, túl kevés egyediség

Az Alwa’s Awakening története olyan szinten tojik a mélyebb lore-ra, hogy azt már szinte észre sem veszed. A mesébe illő Alwa királyság békés, színes világa hirtelen felfordul, amikor megjelenik egy gonosz varázsló, aki mindent elpusztít, amit szeretünk. Aztán jön Zoe, egy néma hősnő, aki a semmiből érkezik, hogy megmentse a világot a gonosz Vicar kezéből. A sztori leginkább egy felvezetés a játékmenethez, amit igazán nem érdemes túl komolyan venni. A történet egy szempillantás alatt elfelejthető, és igazából nem is ez az, ami miatt a játék érdekes.

A játékmenet: klasszikus Metroidvania

A játékmenetben az Alwa’s Awakening valóban hozza a retro hangulatot, és a Metroidvania műfaj rajongóinak igazi gyöngyszem lehet. Zoe egy varázspálcával kezdi a kalandot, amivel a legtöbb képességét szerzi meg, és ezen keresztül oldhatunk meg a pályákon felmerülő problémákat. A játéknak erősen puzzle-orientált a jellege, tehát a hangsúly nem annyira a harcon van, hanem a környezetben rejlő titkok felfedezésén és a platforming feladatok megoldásán. A pályák tele vannak elérhetetlen helyekkel, amelyeket a varázslatos pálca segítségével fedezhetünk fel.

A fokozatosan feloldott képességek és az egyre nehezedő platformok kellemesen fenntartják a figyelmet, és a nehézségi szint is megfelelően adagolódik. Viszont akad egy probléma: a játék környezetében minden ugyanúgy néz ki. Az egyes szobák és területek nem sokszor különböztethetők meg a térképen, így könnyen eltévedhetünk. A térkép sem segít sokat, így ha nem jegyezzük meg, merre kell menni, akkor jöhet a felesleges utánajárás. A régi iskolás megoldás itt inkább frusztráló, mintsem szórakoztató.

A pályák: szórakoztató, de néha bosszantó

A pályatervezés vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. A szakaszok nem különösebben bonyolultak, de azért kihívást adnak. A sok szúrás és mély gödrök, amiket meg kell ugrani, olyan érzést keltettek, mintha egy régi Mega Man pályán lennék, ami jó érzés, de sokszor túlzottan kiszámíthatóvá vált. Ami viszont zavaró volt, az a mentési rendszer. Az újabb save pointok között túl hosszú szakaszok vannak, és ha elbuksz egy bossnál, akkor kezdheted elölről az egész előző szakaszt. Ha nincs is elég türelmed, hogy egy-egy hosszú szakaszon átvésd magad, könnyen frusztráló lehet a dolog. Egy futás gomb jó lett volna, hogy gyorsabban eljussunk a következő bossig.

A grafika: egyszerű, de működik

Ha a grafikai stílust nézzük, az Alwa’s Awakening igazi retro érzést ad. A minimalista, 8-bites stílus tiszta, rendezett, és megmarad a régi videojátékok szellemiségénél, de nem próbál túlságosan hűséges lenni ahhoz, hogy próbálkozzon bármi túlbonyolítással. A színek szép harmóniában váltakoznak, és a környezetek valóban élettel teltek, de nem túlzóak. Ha már a zenét említjük, az is hasonlóan retro, gótikus hangulattal bír, ami remekül illeszkedik a játék atmoszférájához. A zenék gyakran a Castlevania világát idézik, ami alapból pozitívum.

Összegzés: Retro szórakozás, de vannak buktatók

Az Alwa’s Awakening mindent hoz, amit egy retro Metroidvania játék adhat: klasszikus platforming, egyedi rejtélyek, felfedezésre váró világok. Azonban, ha a játék bármiben is kitűnik a többi hasonló cím közül, akkor az inkább a könnyen felejthető történet, a nehézkes térkép és az idegesítő mentési rendszer miatt esik le. Mégis, ha szereted a klasszikus platformer játékokat, vagy a Metroidvania műfajt, akkor érdemes adni neki egy esélyt.