Resident Evil Requiem

Az elmúlt tíz évben a Resident Evil szépen visszakapaszkodott a túlélőhorror trónjára, de a Requiem nem egyszerűen tartja a szintet – megemeli. Olyan érzés játszani vele, mintha a klasszikus Raccoon City-érát és a modern epizódokat végre sikerült volna egy közös nevezőre hozni. És ami a legjobb: ez nem csak nosztalgia, hanem tényleg működő elegy.

Két hős, két tempó, egy őrült történet

A sztori középpontjában két játszható karakter áll: Grace Ashcroft, az FBI ügynök, aki finoman szólva sem egy akcióhős, és Leon Kennedy, akit ezen a ponton már kb. vakon is irányítanék.

A történet? Őszintén: teljes őrület. De a jó fajta.

Umbrella, titkok, új antagonistaként Victor Gideon – és közben olyan szinten nyúl bele a sorozat múltjába, hogy néhány régi rajongó biztos felszisszen majd. Én viszont imádtam. A Resident Evil 7 és a Village inkább csak érintette a nagy egész sztorit, itt viszont újra súlya van annak, ami történik.

Ráadásul az előadás is rendben van: a szinkron erős, a zene pedig pontosan tudja, mikor kell visszafogottnak lenni, és mikor kell az idegeimre menni.

Grace – a klasszikus túlélőhorror visszatérése

A játék első fele nagyrészt Grace-é, és itt érzem azt, hogy visszakaptam valamit a régi Resident Evilből.

• limitált inventory
• kevés lőszer
• brutális ellenfelek

És igen, visszatérnek a festékszalagok. Menteni nem lehet csak úgy bármikor, ami elsőre furcsának tűnt a Switch sleep módja mellett, de hamar rájöttem: a tét miatt működik. Minden döntés számít.

A crafting is kapott egy csavart. Vérmintákat kell gyűjtenem az ellenfelekből, és ezekből készíthetek különböző cuccokat. Ez viszont arra ösztönöz, hogy harcoljak – ami elsőre jó ötletnek tűnik, de aztán jön a csavar.

Ha túl sokáig hagyom a hullákat, visszatérnek… erősebben. Gyorsabbak, agresszívebbek, konkrétan rémálmok. Ismerős? Igen, egyértelmű főhajtás a Crimson Headek felé.

És itt jön be az igazi Resident Evil-dilemma:
megölöm most, és kockáztatok később, vagy spórolok, és kockáztatok most?

Ez az a feszültség, ami miatt működik az egész.

Leon – amikor elszabadul a pokol (de csak annyira, amennyire kell)

Aztán jön Leon, és hirtelen átváltunk egy másik ritmusra.

Ez már inkább Resident Evil 4: több lőszer, nagyobb inventory, több ellenfél. Hullámokban jönnek a zombik, én meg rúgok, lövök, dobálok.

És igen, végre láncfűrészt is ragadhatok. Ideje volt.

A harcrendszer pörgős, de nem esik át a ló túloldalára. Volt pár pillanat, amikor már majdnem RE6 szintű káoszba csúszott, de a játék mindig időben visszavesz.

A fegyverek, a bolt rendszer, a crafting – minden arra ösztönöz, hogy agresszíven játsszak. És ez jól áll neki.

Tökéletes ritmusérzék

Ami igazán lenyűgözött, az a tempó.

Grace feszült, visszafogott túlélőhorror szakaszai után Leon akciója pontosan ott jön, ahol kell. Nem unom meg, nem érzem túl soknak. Ritkán mondok ilyet, de itt tényleg tökéletes az ütemezés.

Ráadásul a második felében elszórt easter eggek… na, ott vigyorogtam, mint egy idióta. Nem olcsó nosztalgia, hanem jól elhelyezett tisztelgés.

Újrajátszhatóság és nézőpontok

Kb. 12 óra alatt értem a végére, de ez csak a kezdet.

Rengeteg feloldható tartalom vár, és ami külön tetszett: szabadon variálhatom a nézeteket. A játék ajánlja, hogy Grace-t FPS-ben, Leont TPS-ben játsszam – én így is tettem –, de simán felcserélhető.

Kár, hogy a Mercenaries mód kimaradt. Ez konkrétan fáj, mert Leon szekciói ordítanak érte.

Technika – szép, de nem hibátlan

Switch 2-n meglepően jól fut.

A környezetek kifejezetten gyönyörűek – fények, árnyékok, hangulat. Viszont:

• a haj néha furán néz ki
• a tárgyak szélein látszik némi recésedés

A frame rate többnyire tartja a 60-at, de amikor elszabadul a pokol (főleg tűz effekteknél), akkor érezhetően meginog. Kézi módban ez kicsit gyakoribb.

Nem tökéletes port, de abszolút vállalható.

Zárás

A Resident Evil Requiem számomra az a pont, ahol a sorozat végre összeér önmagával.

A klasszikus túlélőhorror és a modernebb akció nem kioltják egymást, hanem erősítik. A sztori őrült, de szerethető, a játékmenet pedig végig friss marad.

Ha valaki megkérdezi, milyen ma egy Resident Evil játék a csúcson – na, erre mutatnék rá.