A *Ultra Age* egy olyan játék, amelyik egy pillanatra teljesen elbűvöl, majd pár órával később rájössz, hogy a grafika, a történet és a hangok bizony nem minden esetben állnak meg a kívánt szinten. Mégis, ha valami igazán pörgős és szórakoztató hack-and-slash élményre vágysz, akkor érdemes megadni neki egy esélyt – még ha a hibaoldalak sem teljesen tiszták.
Az első tíz percben azt hittem, hogy ezt a játékot utálni fogom – a következő húszban már listát írtam, mit kell még összeszednem, mielőtt visszamászom az űrhajóba aludni.
Ha valaki azt mondja, hogy *Sonic*, akkor vagy a szenvedés vagy a gyorsaság ugrik be, a kettő között ingadozva. A kék sündisznó kalandjai ritkán hoznak egységes minőséget – sokszor egy-egy elhibázott 3D-s próbálkozás után csak a fájdalmas emlékek maradnak. De most itt van a *Sonic Colors Ultimate*, ami nemcsak hogy hozza a régi fényeket, hanem mindezt egy újabb eséllyel próbálja meg eladni a legújabb konzolon.
Mi történik, amikor a híres Cave, a shmup műfaj egyik titánja, kiad egy Switch portot egy több mint 15 éves játékról? Az eredmény: egy remek játék, amit imádni fogunk, de nem feltétlenül fog mindenki nekiugrani elsőre. Az *Espgaluda II* egy igazi kihívás, tele különféle játékmódokkal, mindenféle különleges mechanikákkal és… hát, egy kis nyelvi zűrzavarral is. De ne szaladjunk ennyire előre.
Mi történik, amikor a klasszikus bokszjátékok találkoznak a kemény arcade akcióval?