Tudom, mi jár a fejedben: "Na, mi jön most? Egy újabb randi-szimulátor, ahol a főhős egy sztereotipikus kretén, és ugyanazokat a kliséket húzzák elő újra és újra?" Nos, a *Love Esquire* épp ilyen, de valahogy mégis elkapott. Lehet, hogy nem forradalmasítja a műfajt, de egy kis könnyed szórakozást, és egy esélyt arra, hogy valami ártatlan, vicces módon szórakozz, biztosít.
**Ritkán mondok ilyet, de ez a játék egyetlen rezzenés nélkül bebizonyította, hogy a Doctor Who videójátékos formában is tud igazán ütni.**
Mi történik, ha összeeresztjük a *kávézó kultúrát* a *paranormális* elemekkel és a *vizuális regény* műfajával? Hát, pontosan ez a kérdés, amit a *Necrobarista: Final Pour* próbál megválaszolni. És bár a válasz nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését, azért van benne valami... különleges. Valami, ami miatt érdemes rászánni azt a néhány órát.
Ki hitte volna, hogy a rally játékokban is rejlik egy művészeti oldal?
Őszintén bevallom: az elején azt hittem, ez egy nyugis, kicsit gügyögő farmos móka lesz, valami Stardew Valley-féle komfortzóna FPS-nézetből, aztán a Slime Rancher nagyon gyorsan bebizonyította, hogy ennél sokkal ravaszabb darab.