Sonic Colors Ultimate

Az űrbeli cirkusz és a Wisps

A történet nem egy mély dráma, sőt. Sonic és Tails ellátogatnak Eggman új űrbéli vidámparkjába, hogy megnézzék, mit főznek éppen. Persze kiderül, hogy Eggman titokban egy furcsa, idegen fajta, úgynevezett Wisps lényeket használ a park működtetéséhez – és ezt a szórakoztató parádét meg kell állítani. A történet abszolút nem akar túlbonyolítani semmit, és ez jó. Olyan, mint egy laza hétvégi kaland, amit a legjobb barátokkal pörögsz végig, miközben a játékban rengeteg poén landol. Egy szóval: a sztori nem akar több lenni, mint aminek szánták: szórakoztatás, és ez így működik.

A sebesség, amiről beszélünk

A Sonic Colors az egyik legjobb példa arra, hogyan lehet gyorsan pörögni úgy, hogy közben valóban élvezd. Az alap mechanika, a boost (gyorsulás) rendszer, amit a 3D-s Sonic játékok mostanában használni szoktak, nem mindenkinél aratott osztatlan sikert, de itt működik. A szintek dizájnja, ami végig visz a gyorsabb, laposabb szakaszokon, tökéletes lehetőséget ad arra, hogy Sonic tényleg úgy száguldjon, ahogy csak egy sündisznó tud. Persze, előfordulhat, hogy szoros kanyarokban belezúgsz egy robotba vagy akadályba, de ha elég ügyes vagy, akkor ezeket ki tudod kerülni – ha pedig nem, akkor pedig újra fel kell pörgetned a sebességet, és újra nekifutni a következő akadálynak.

Az igazi varázslat akkor történik, amikor egy-egy pályát tökéletesen megoldasz, és rekordot döntesz – egy-egy ilyen menet tényleg ad egy erős adrenalinlöketet. Itt nemcsak a célba érés a lényeg, hanem az, hogy minél gyorsabban és minél ügyesebben csináld meg, amit mások lassabban vagy bénábban csinálnak. Ezt pedig azáltal érheted el, hogy memorizálod a pályákat és csiszolod a mozdulataidat, hogy igazán felszabadultan tudd végigpörögni őket.

2D szakaszok – A menekülés

Aztán ott vannak a 2D szakaszok, amelyek gyakorlatilag minden pályán előkerülnek. Itt, ahol nem pöröghetsz olyan szélsebesen, és ahol a precíz irányításra van szükség, a dolgok kissé megakasztják a flow-t. A probléma nem is annyira magával a 2D-s irányítással van, hanem inkább az, hogy a fizika érzete kicsit más, mint amit megszoktunk. Sonic, aki addig úgy pörög, mint egy rakéta, itt egyszerre lassúnak és nehézkesnek tűnik, mintha más lenne a gravitáció. Igen, idővel hozzászoksz, de valahogy mégis olyan, mintha valami nem lenne teljesen összerakva. A pályák rövidek, nem rontják el teljesen az élményt, de ezek a pillanatok egyértelműen nem ragadták meg a dizájnerek legjobb ötleteit.

Wisps – A színes idegenek

A Sonic Colors nagy újítása a Wisps, ezek a színes, kis idegenek, akik különféle képességekkel látják el Sonicot. A játék folyamán újabb és újabb Wisps-t kapsz, és ezek különböző képességekkel látnak el, például van, amelyik gyors fúrószárként lehetővé teszi, hogy a talajba fúrj, vagy egy másik, amely lehetővé teszi, hogy falakon kapaszkodj. Bár ezek nem változtatják meg drámaian a játékmenetet, segítenek színesíteni a szinteket és új utakat nyitnak meg.

Az újítások – Mi az új, mi a régi?

Miután a Sonic Colors ismételten visszatért a Switch-re, néhány új funkcióval is megspékelték. Az egyik ilyen újítás, hogy most már koszorúkat gyűjthetsz, amiket különböző kozmetikai változtatásokra költhetsz Sonicon. Ezzel megvalósul egy kicsit gyűjtögetőbb élmény, ha valaki erre vágyik, de igazán nem változtatja meg alapvetően a játék élményét. A másik újdonság egy Jade Ghost nevű Wisp, amely lehetővé teszi, hogy átmenj a falakon. Bár szórakoztató, inkább csak kényelmesebb, mint forradalmi újítás.

Ami még szembetűnő, az a grafika. Hát... ha őszinték akarunk lenni, akkor érezni lehet, hogy inkább egy jól megcsinált portot kapunk, mint egy teljes értékű felújítást. A grafikai frissítések nem sokkal emelkednek feljebb a Wii-es verzió szintjéről, és a 30FPS-es korlátozás is egy kicsit elgondolkodtató. Mindez egy kicsit csalódást keltő, hiszen a Switch-en azért már elvárható lenne, hogy jobban kihasználják a hardware-t.