Ultra Age

Bevezetés

Amikor először hallottam a Ultra Age-ről, egy kicsit szkeptikus voltam. Egy poszt-apokaliptikus indie játék, amely a hack-and-slash műfajt próbálja megreformálni, mindössze néhány embertől, egy nem túl magas költségvetésű projektként? Ez inkább az „újabb Switch shovelware” kategóriába esett volna, mintsem egy potenciális kedvenc. De meglepődtem – az akciók, a harcrendszer és a változatos fegyverek mind-mind felkeltették az érdeklődésemet, még akkor is, ha a játék nem mindenben tökéletes.

A történet szimpla: a jövőben, 3174-ben, a főszereplő, Age és robot társa, Helvis, egy veszélyes küldetésre indulnak, hogy felfedezzék, miért szakadt meg a kommunikáció a Földet védő űrállomás és egy titkos menedék között. A feladat egyszerűnek tűnik: oldd meg a problémát, tartsd életben a csapatot, és térj vissza a biztonságos űrállomásra. Ha mindez nem hangzana elég érdekesnek, ne aggódj, jönnek a hatalmas robot harcok, az energikus vágások és sok trükkös fegyver, hogy feldobják a dolgokat.

Játékmenet – Lendületes, de nem mentes hibáktól

Az akció része a Ultra Age-nek az, ami igazán lenyűgöz. A harcok gyorsak, pörögnek, és minden egyes ütés, vágás, vagy pörgetés, amit a különböző fegyverekkel végrehajtasz, egy újabb adag elégedettséget hoz. Ami különösen tetszett, az a fegyvercsere lehetősége. A különböző kardok – például a klasszikus katana, a hatalmas kardok vagy akár a gunblade – mindegyike más-más előnyöket kínál a harcban. A harc során különböző mechanikákat kell alkalmaznod, hogy legyőzd az ellenségeket, például a kristályokat, amiket ki kell üríteni ahhoz, hogy feltöltsd a fegyveredet, és új támadásokat hajthass végre.

A játékmenetben az igazi szórakozás abban rejlik, hogy minden egyes összecsapás során új trükköket próbálhatsz ki, miközben a harcokba különböző mozgásokat, pörgetéseket és gyors cselezéseket szőhetsz bele. Az alapvető akciók ugyan nem hoznak különösebb újítást, de az, hogy mindezek hogyan jönnek össze, valóban izgalmas élményt ad.

Azonban nem minden olyan rózsás, mint amilyennek tűnik. A játéknak van egy jelentős hibája: a portolás. A Switch-en a játék nem hozza ugyanazt a fényűző grafikát, amit a PS4-es verzióban láthattunk. Bár a harcok pörögnek, és az akció remekül van megvalósítva, a grafikai részletesség szegényesebb, mint amit elvárhatnánk. A szöveg és a képek gyakran elmosódottak, és bár nem mondanám, hogy ronda, de a látványos pillanatok nem ütnek akkorát.

Hangok – A hangok lehetnek viccesek, de nem mindenki fogja szeretni

A Ultra Age-t kísérő hangok egy külön történetet érdemelnek. A szinkronhangok olyanok, mintha egy szinkron nélküli anime széria próbálkozott volna egy angol verzióval. Helvis, a robot-társ túlzottan magas hangja, és Age karakterének egészen furcsa hangképzése igazi agyfertőző élmény lehet. Egyesek imádni fogják a „cuki” iróniát, de engem inkább irritáltak. Ha elvonatkoztatsz a bántó dialógusoktól, a játék hanghatásai szórakoztatóak, de egy-egy karakter túlzott hangja sokszor fájó pontja volt az élménynek.

A harc és a szinttervezés – A fegyverek és a csapdák

A harc során különböző típusú ellenségek várnak ránk: biomechanikai lények, kiborgok, repülő fegyverek, tűzokádó robotok. Minden egyes új típusú ellenfél új kihívást jelent, és az elején még könnyen leverhetjük őket, de később már szükség lesz a megfelelő taktikára és fegyverhasználatra. A boss harcok változatosak, de az egyik közepes nehézségű szakasz úgy tűnt, hogy a játék pontatlan checkpoint rendszere miatt idegölővé válik. Mindez a monotonitás és a küzdelem hosszú idejére unalmassá teheti a játékot, de szerencsére a különféle karakterek és fegyverek kipróbálása új színt ad a harcnak.

Értékelés: 7 / 10 – Szórakoztató hack-and-slash, de nem mentes hibáktól