Mi történik, ha a Switch egy festőprogramot kap, ami nem csak egy sima *MS Paint* klón, hanem egy kicsit többet is kínál, mégpedig a *Sonar Pen* segítségével? A *Colors Live* próbálkozik, hogy valódi digitális művészeti élményt kínáljon a hordozható konzolon, de vajon tényleg elég ahhoz, hogy felváltsa a hagyományosabb művészeti szoftvereket? A válasz vegyes, de izgalmas próbálkozásról van szó.
Minden évben eljátszom ugyanazt: „na, idén kihagyom”, aztán elindítom az új NBA 2K-t, dobok pár triplát, és már megint ott ragadok. A 2K22 sem kivétel, főleg azért, mert *játékmenetben* végre tényleg történt valami érdemi előrelépés.
A WarioWare mindig is az a sorozat volt, amit nem magyarázni kellett, hanem *átélni* – és most, több mint egy évtized után végre kaptunk egy olyan részt, ami nem csak újra felrázza ezt az őrületet, hanem konkrétan belenyúl a közepébe, és addig keveri, amíg jobb nem lesz tőle.
Képzeld el, hogy egy olyan világban találod magad, ahol a sorsod egy dobókockától függ, és ahol a mesébe illő helyek és szereplők egy hatalmas kocka körül forognak. Na, most képzeld el mindezt egy olyan játékban, amelyben a harcok kártyák és dobókockák segítségével zajlanak. Ez a *Lost in Random*, a Zoink Games egy elbűvölő, ám egyben kissé korlátozott próbálkozása, ami hiába kínál izgalmas világot és egyedi játékmenetet, a végén mégis hiányzik belőle valami.
A BloodRayne Betrayal: Fresh Bites pontosan olyan, mint egy túl hosszúra nyúlt éjszakai hack’n’slash menet: imádod az első fél órát, aztán egy rossz ugrásnál rád borítja az egész hamutálat.