Tudjátok mi az, amikor egy játék, ami egy igazi kultikus darab, újra visszatér, és a régóta várt remake nemcsak hogy megtartja az eredeti báját, de egy új, modernebb köntöst is ad neki?
Miközben Konami újra elővett néhány régi klasszikust, és a *Castlevania Anniversary Collection* a klasszikusabb "stage-based" stílust hozta vissza, addig a *Castlevania Advance Collection* azokat a játékokat célozza, amik már a "Metroidvania" műfaj varázsát próbálták megfogni.
A *Toem* egy olyan játék, amitől a szíved azonnal lágyulni kezd. A történet egyszerű, de annál szívmelengetőbb: egy kis városkából indulsz el, hogy felfedezd a világot, és miközben különféle karakterek problémáit oldod meg, egyetlen célod van – képeket készíteni. A világ fekete-fehér, de pont ez az, ami igazán jól működik. Valójában nem is a színek miatt lesz különleges a játék, hanem a fényképezés művészete miatt. A fekete-fehér paletta arra kényszerít, hogy ne a látványra figyelj, hanem az elkapott pillanatok harmóniájára.
Első ránézésre az **Embr** pontosan annak tűnt, amire egy fáradt estén vágyik az ember. Olyan, mintha az *Overcooked* és a *The Stretchers* összeakadt volna egy égő társasházban: színes, idétlen, fizikával hadakozó, többjátékos mókázás, némi kapitalizmus-kritikus kikacsintással. A trailer alapján már hallottam is magamban a haveri röhögést, ahogy mindenki összevissza rohangál, létrák borulnak, emberek repülnek az ablakon.
A Project Winter papíron az a fajta ötlet, amire az ember rácsap: túlélés a fagyban, szociális hazudozás, árulók, feladatok, gyanakvás – mintha az Among Us beköltözött volna a The Long Dark világába, és közben rászokott volna a késre. A gond csak az, hogy a Switch-kiadásban ezt az egészet olyan kompromisszumokkal kell lenyelni, mintha fagyott konzervet próbálnál kinyitni kesztyűben: megoldható, de közben végig azt érzed, hogy miért is csinálod ezt magaddal.