Titokban azért imádkoztam, hogy a Poncle legújabb dobása egy gigantikus mellényúlás legyen.
A Picross egy olyan játék, amiről nehéz elmondani, hogy „újra feltalálták a kereket”, mert hát, valljuk be, nem csináltak mást, mint újabb pár száz számkeresős rejtvényt tettek a már ismert formulába. Az S7 ugyanúgy pörög, mint a sorozat összes korábbi része, és ha őszinték akarunk lenni, ugyanúgy érdemes megvenni, mint az összes többit is. De miért? Mert végre képesek vagyunk tényleg kézzel oldani meg a rejtvényeket, ahelyett, hogy folyamatosan küszködnénk a Joy-Con driftjével. Ezt egyébként régóta vártuk – most már tényleg érezhetjük a Picrosst a Switch-en.
Emlékszem azokra az időkre, amikor a játéktermek félhomályában a villogó fények és a jellegzetes csipogó hangok keveréke egy teljesen más dimenzióba repített minket.
Van az a pont, amikor rájössz, hogy nem csak szörnyeket gyűjtesz, hanem egy komplett ökoszisztémát próbálsz rendbe rakni – és közben észre sem veszed, mennyi idő eltelt.
- Fatal Frame II: Crimson Butterfly Remake – amikor a félelem nem ordít, hanem csendben figyel
- Starship Troopers: Ultimate Bug War – amikor a ’90-es évek visszaharapnak, és még élvezed is
- Planet of Lana 2 – Csendben mesél, aztán halkan gyomron vág
- Pokémon Pokopia - Amikor nem elkapod a Pokémonokat – hanem otthont építesz nekik