**Hány éve is? Két évtized. Két teljes évtized telt el a legutóbbi igazán jó Monkey Ball-játék óta, és most végre megkaptuk a remélt visszatérést. De mi történt, hogy a visszatérés már nem az igazi?**

A *Nickelodeon All-Star Brawl* célja, hogy beálljon a harcolós platformok élvonalába, és bár a játék mechanikai szempontból rendben van, számos olyan apróság miatt, amik elveszik az élményt, a végén mégis egy kicsit *„nem az igazi”* érzés marad. Persze, az alapötlet egyszerű: különböző Nickelodeon karakterek, egy színes, pörgős aréna, ahol a célod az, hogy legyőzd a másikat. De amit igazán meg kell értened, hogy a *platform fighter* műfajának lényege nem csupán az egyszerű bunyó – hanem a dinamika, a szórakoztató, technikás, egymást kiegészítő mechanikák.

Mielőtt a Fortnite metaverzum lett volna, és a márkák egymás Twitter-posztjaira kacsintgattak volna, ott voltak a LEGO-játékok. A biztos recept: egy világszerte ismert franchise, műanyag kockákba öntve, Traveller’s Tales-féle „szétverünk mindent, aztán majd csak lesz valami” játékmenettel. A Star Wars, a Harry Potter, az Indiana Jones és a Batman mind megkapták a maguk LEGO-verzióját, és egy ideig ezek uralták az IP-keresztezések világát.

Mikor először nekiugrottam a *Rainbow Billy*-nek, gondoltam, biztosan egy újabb aranyos, gyerekeknek szánt kaland lesz, ami gyorsan unalmassá válik. Hát, nem mondom, hogy nem volt igazam, de a játék mégis képes volt meglepni. Aki vár valami szuperkomoly történetet, az most abba a pillanatban csalódni fog, de ha egy szórakoztató, színes világra vágysz, ahol a legnagyobb kihívás az, hogy mindenkit megérts, akkor itt van neked a *Rainbow Billy*. A játékmenet egy érdekes keveréke a felfedezésnek, a platformozásnak és egy olyan "harcnak", ami inkább stratégiai és interakció alapú, mint klasszikus akció.