Toree 2

Elvárások nélkül a legjobb

A Toree első része tavaly úgy esett be a Switchre, mint egy váratlan édesség a pénztárnál: olcsó, rövid, és gyanúsan jó. Nem ígért semmit, ezért mindent megadott, amit egy 3D platformertől elvárok: pontos irányítást, jó tempót, és azt az ösztönös még egy pályát érzést. A Toree 2 pontosan ebből indul ki, és nem is nagyon akar több lenni.

Ez a folytatás lényegében egy elegáns, jól összerakott pályacsomag. Ugyanaz az alaprecept: Y-t nyomva dash, precíz ugrások, harsány színek, letisztult low-poly világ. Ha ez elsőre kevésnek hangzik, fontos a kontextus: ez egy aprócska, filléres játék, ami nem húzza az idődet, és nem próbál többnek látszani annál, ami.

Flow, ami nem kér magyarázatot

A Toree 2 legnagyobb erénye a tempója. Nincs tanítás, nincs hosszú bevezetés – elindul a pálya, és te mész. Ugrasz, dash-elsz, korrigálsz a levegőben. Pont úgy, ahogy annak idején a Mario 64 vagy a korai indie platformerek esetében, amikor még a mozgás önmagában öröm volt.

Az új zöld gyorsítókapuk picit felpörgetik az egészet, de nem borítják fel az egyensúlyt. A pályák továbbra is speedrun-barát akadálypályák, csillagokkal megszórva, amik finoman terelnek arra, hogy jobban, gyorsabban, tisztábban játssz. Ha akarod, végigszaladsz rajtuk, ha nem, visszatérsz javítani az idődön. Mindkettő működik.

Rövid, de nem üres

A teljes játék nagyjából egy óra. Ebben benne van minden: nyolc pálya, titkos karakterek feloldása, és a végén egy főellenség-harc. A boss fight nem váltja meg a világot, de jóleső kontraszt a folyamatos rohanás után, és egy apró ígéret arra, hogy egyszer talán több is lehet ebben a világban.

A hangulat végig könnyed. Toree fedora kalapban szaladgál egy templomszerű pályán, csak mert miért ne. Ez az a fajta önfeledtség, amit ritkán látni manapság, amikor minden játék világmegváltó drámát akar mesélni. Itt nincs világvége, nincs tét – csak színek, mozgás, és jókedv.

Nem marad tovább, mint kellene

A Toree 2 legnagyobb erénye az is egyben, amit fel lehetne hozni ellene: nem akar hosszú lenni. De én ezt inkább erénynek érzem. Nem nyúlik el, nem fárad el, nem ismétli magát. Pont akkor ér véget, amikor még jólesik. Ha akarod, visszatérsz, feloldod a titkos karaktereket, javítod az időidet. Ha nem, akkor is kapsz egy teljes élményt.

És igen, el tudnék képzelni még egy ilyet. Sőt, szívesen látnám, mire menne a fejlesztő egy kicsit nagyobb vásznon. De csak óvatosan. Ez a játék azért működik, mert kicsi. Mint egy tökéletes presszókávé: nem lakat jól, de pont eltalálja, amire szükséged van.

Zárás – Platformer koncentrátum

A Toree 2 nem forradalmi, nem hangos, és nem akar mindenkit lenyűgözni. Viszont tudja, mit csinál, és azt magabiztosan, sallangmentesen adja elő. Egy óra tiszta platformer-flow, emlékeztető arra, hogy néha a legegyszerűbb dolgok működnek a legjobban.