Mi lenne az első reakciód, ha egy szellem suhanna el melletted? Tuti nem egy polaroidot kapnál elő, ugye? Na de, ha épp a *Fatal Frame: Maiden of Black Water* világában vagy, akkor bizony pont ez történik: fényképezed a kísérteteket, hogy legyőzd őket. Mert a titkos fegyver nem más, mint a Camera Obscura, a fényképezőgép, ami nem csak a pillanatokat örökíti meg, hanem konkrétan életre kelti a szellemvilágot.
Yoko Taro neve az elmúlt években garancia lett arra, hogy *valami biztosan nem szokványos* történik majd. A **Nier** után az ember óhatatlanul arra számít, hogy minden új projektje kifordítja önmagából a műfaját, vagy legalábbis csúnyán belenéz a lélekbe. Ehhez képest a **Voice of Cards: The Isle Dragon Roars** meglepően… hagyományos. És mégis: miközben ez az egyik legkonzervatívabb játéka, pont a tálalás miatt válik emlékezetessé.
Ritka az a játék, ami ennyire nyíltan közli veled, hogy itt bizony nem sétálgatni jöttél, hanem meghalni – sokszor, látványosan, lehetőleg stílusosan.
Még most is ott van a fejemben az a pillanat, amikor először pörögtem rá a Dusk-ra: mintha egy régi, megsárgult Quake-kézikönyv lapjait forgattam volna újra, csak épp a Switch-en. Na de ne szaladjunk ennyire előre, először mesélek arról, hogy mi is az a Dusk, és miért emeli ki magát a többi retro stílusú shooter közül.
A **Marvel's Guardians of the Galaxy** Switch felhő verziója igazából egy **képzelt** játékélményt ad. A cím egyébként zseniális, és megéri is, de a Switch verzió igazából úgy jön le, mintha egy felhőbe csomagolt csalódás lenne. Ne érts félre, ha nem felhőn pörög a játék, akkor egy igazi **szórakoztató** kalandról beszélhetünk, de a Switch-en történő streaminges verzió nemhogy nem adja azt az élményt, amit elvárnánk, hanem egyszerűen **túlságosan zötyögős** ahhoz, hogy igazán élvezd.