Ha van egy játék, ami bebizonyítja, hogy egy régi, elfeledett klasszikus nemcsak hogy képes újjáéledni, hanem még jobbá is válhat, akkor az *Gleylancer*. Ahogy manapság gyakran előfordul, a retro újra kiadások sokszor csak a szokásos emulációs csomagot jelentik, ami nem hoz túl sok újdonságot. De amikor egy olyan port érkezik, mint ez, ahol nemcsak a játékot, hanem az élményt is újrafogalmazzák, akkor igazán megérdemli a figyelmet. Az *Gleylancer* egy igazi gyöngyszem, és most, hogy a Switch-en is elérhető, a szórakozás még inkább hozzáférhetővé vált.
Valószínűleg nincs olyan játékos, aki ne ismerné a japán videójátékokat, amelyek a sajátos hangulatukkal és furcsa történeteikkel igyekeznek mindent a feje tetejére állítani. A *The Good Life* pontosan ezt teszi, ráadásul a brit vidéki élet hangulatával és SWERY (igen, az a SWERY) zsenialitásával. Itt nemcsak az élet minden apró csínját-bínját élheted át, hanem kutathatsz is a titokzatos rejtélyek után – és persze egy-egy kutyaként vagy macskaként is belebújhatsz a szerepekbe. Mi mást is várnál egy olyan játéktól, amiben el kell végezned a napi dolgokat, miközben rejtélyes ügyeket oldasz meg és ... igen, kutyává vagy macskává változol.
Mindannyiunknak van egy ismerőse, aki *mindig* máshogy csinál mindent.
**Miért érzem azt, hogy az A Little Golf Journey-ben épp csak egy szép tájat nézek, de valójában semmi sem történik?** Ez a játék próbálja meg becsempészni a golfot a pihentető, vizuálisan vonzó kategóriába, de sajnos elmarad attól, hogy valóban emlékezetes élményt nyújtson.
Bevallom, ritkán érzem magam zavarba hozva egy videojáték miatt, de a *Dungeon Encounters* pontosan ezt tette: miközben semmit nem csinál abból, amit ma „nagyszabásúnak” hívunk, mégis úgy beszippantott, mint egy régi, spirálfüzetbe rajzolt dungeon térkép egy hosszú nyári szüneten.