RiMS Racing

A Motor És A Mechanika – A Műhely Mögött Rejlő Titkok

Tudjátok, hogy mi az, ami egy motoros játékot igazán különlegessé tesz? Hát, az a részletesség, amivel a motor minden egyes alkatrészét képesek vagyunk átállítani, tuningolni, kicserélni. A RiMS Racing pontosan ebben a részben találja meg a vonzerejét. A játék minden egyes motoron található alkatrészt részletesen bemutat: fékek, felfüggesztés, kormány, ülések… mindent. És ha ez még nem lenne elég, az alkatrészeket nem csak kiválasztjuk, hanem valódi kis Quick Time Eventekkel (QTE) kell cserélnünk, csavarokat unscrewjük, alkatrészeket emelgetünk, mintha mi lennénk a szerelő. Ez igazán izgalmas és valódi motoros tapasztalatot ad, és bár egy kicsit repetitív, mégis addiktív, hiszen minden apró finomhangolás a teljesítményt is befolyásolja.

Ez a mély belemerülés a motorok világába rengeteg lehetőséget ad a játékosnak, hogy a saját kezébe vegye a gyeplőt, és ha valaki igazán motorrajongó, valószínűleg órákig el fog szórakozni csak a tuningolással és a különböző alkatrészek cserélgetésével. Az alapötlet tehát működik, és valóban érezhetjük a motoros szimulációk esszenciáját. A kérdés azonban az, hogy mennyire élvezetes mindez a versenyek során?

A Pálya – Ahogy A Valóságban, De Mégsem

Nos, a versenyek azok, ahol a RiMS Racing igazán megbicsaklik. Az, hogy a játék egyes részei ennyire részletesek, és annyi időt fektetünk a gépünk beállításába, még nem garantálja, hogy a versenyek maguk is élvezetesek lesznek. A Switch port esetében az alapvető probléma a grafikával és a teljesítménnyel van. A felbontás gyenge, a textúrák elég alap szintűek, és a távolságra megjelenő objektumok egyszerűen szétfolynak. Igazából, ahogy egyre hosszabb ideig játszunk, az egész élmény egy pixelhalmazzá válik, amit nehéz élvezni. Az irányítás is sokszor akadozik, a száguldás közbeni apró technikai hibák, mint például a rendszeres pop-in és a rossz frame rate, folyamatosan kizökkentenek minket a játékélményből.

A versenyek pedig nemcsak grafikai problémákkal küzdenek, hanem az AI is egy kicsit aggasztó. A gépi ellenfelek mozgása nem túl életszerű, és sokszor inkább akadályokként, mintsem igazi kihívásként jelennek meg. A felesleges eső és más időjárási hatások csak tovább súlyosbítják a teljesítményproblémákat, így nem csoda, hogy az ember úgy érzi, hogy a legjobban egy gumiból készült motoron ül.

Az Igazi Kihívás – A Nehézségi Szintek

A legnagyobb gond talán nem is a technikai malőrök, hanem az, hogy bár a játék szép lassan felkészít minket a legnagyobb versenyekre, amikor valóban a pályán vagyunk, már nem annyira szórakoztató, mint ahogy azt elvárnánk. Az alap nehézségi szintet könnyedén le lehet venni, hogy ne boruljunk el teljesen, de még így is sokszor frusztráló, hogy egy-egy kanyar vagy versenytárs kicsit elég ahhoz, hogy az ember legyőzve érezze magát. Az irányítás zűrzavara és a technikai problémák miatt az, ami alapvetően izgalmasnak kellene lennie, inkább fájdalmas és idegesítő lesz.