LEGO Marvel Super Heroes

A 2013-as LEGO Marvel Super Heroes viszont a korszak végén érkezett, és talán pont ezért lett a legjobb közülük. Most, Switch-en újra elővéve különösen feltűnő, mennyire nem rutinmunka ez. Ez nem csak egy „kipipált Marvel-játék”, hanem egy láthatóan szeretetből összerakott, rajongói alkotás.

Marvel-univerzum, Wikipédia nélkül

A jó hír az, hogy nem kell Marvel-lexikont magolnom ahhoz, hogy élvezzem. Őszintén szólva ma már követni az MCU-t is fárasztóbb, mint egy ZH-időszak, de a LEGO Marvel Super Heroes pont jó arányérzékkel kezeli ezt. A poénok, utalások ott vannak, de nem csapnak arcon. Ha értem őket, mosolygok. Ha nem, a játék akkor is működik.

A klasszikus LEGO-alapelv megmaradt: mindent szétverek, amíg rá nem jövök, mit kell csinálni. Csakhogy itt mindenki szuperhős vagy főgonosz, így a rombolás sokkal kreatívabb. Lézer, telekinézis, pókháló, repülés – itt tényleg jó érzés pusztítani.

Karakterek minden mennyiségben

A játék szíve egyértelműen a karakterfelhozatal. Több mint 150 hőst és gonoszt lehet feloldani, sokaknál több jelmezzel, alternatív verzióval. Iron Man páncéljai, Pókember különböző inkarnációi, és rengeteg olyan figura, akikről maximum egy eldugott képregényoldalon hallottam.

Nem mindegyik képesség egyedi – sokszor ugyanaz a „repül + sugár + láthatatlanság” kombináció tér vissza –, de a variációk miatt mégis szórakoztató velük kísérletezni. Nekem Dark Phoenix lett a kedvencem: repül, gyújtogat, tárgyakat dobál és mások elméjét irányítja. De Squirrel Girl is erős esélyes, amikor mókusokkal küld embereket darálóba. Igen, ez egy LEGO-játék.

Túl erős, mégsem unalmas

Mindenki brutálisan erős, de a játék ügyesen adagolja ezt. A sztoriküldetések mindig adott csapattal futnak, és ezekkel végig lehet menni rajtuk, de a titkok nagy része elérhetetlen marad. A LEGO-játékok régi trükkje ez: vissza kell térnem Free Play módban, amikor már minden képesség a rendelkezésemre áll.

Ez egyszerre okos és idegesítő. Okos, mert hosszú távon rengeteg tartalmat ad. Idegesítő, mert a sztoriküldetések tele vannak olyan elemekkel, amikről pontosan tudom, mit kellene csinálni – csak még nem szabad. Állandóan jönnek az üzenetek, hogy „ehhez mágneses képesség kell” vagy „ide hálólövő karakter szükséges”. Ez megtöri a lendületet, és vizuálisan is túlzsúfolttá teszi a pályákat.

Free Play: itt szabadul el az igazi móka

Amint megnyílik a teljes New York City, a játék hirtelen szintet lép. A repülés eleinte szokatlan, de amikor rááll a kezem Iron Man irányítására, Manhattan felett száguldozni egészen felszabadító érzés. Fel lehet repülni a Helicarrierhez, bejárni a várost, és közben minden sarkon vár valami apró feladat.

Stan Lee-mentések, mellékküldetések, karakterfeloldások, Gold Brickek – a város tele van tennivalóval. A 100%-os teljesítés órákat vesz igénybe, de ezek az órák tényleg játékosan telnek. Itt érzem azt, hogy a LEGO Marvel Super Heroes igazán él.

Switch-es kompromisszumok

Dockolt módban a játék teljesen rendben van, de kézben már előjönnek a gondok. A zsúfolt helyszínek kicsit maszatosak, a sok effekt és objektum összefolyik. Nem játszhatatlan, de feltűnő. Ez főleg a sztoriküldetésekben zavaróbb, ahol eleve túl sok minden történik egyszerre.

Zárás

A LEGO Marvel Super Heroes nem a legfegyelmezettebb LEGO-játék, és nem is a legletisztultabb. De talán a legszívből jövőbb. Érződik rajta, hogy a készítők nem csak „megcsinálták”, hanem élvezték is minden egyes utalását, poénját, karakterét.

Kétjátékos osztott képernyős móddal, alacsony kihívással és rengeteg tartalommal ideális közös játék szülőknek, gyerekeknek – vagy felnőtteknek, akik egy könnyed, rombolós élményre vágynak. Nem forradalmi, nem feszes, de nagyon szerethető.