Rainbow Billy: The Curse of the Leviathan

Ha valaki azt mondja, hogy egy játék túlságosan édes, akkor az már figyelmeztető jel. De ha egy játék tényleg ennyire cukormázas, mint a Rainbow Billy, akkor érdemes elgondolkodni: miért nem lehet egy játéknak egyszerre szórakoztatónak és aranyosnak lenni anélkül, hogy az összes fogunkat elrontja? Nos, az Rainbow Billy nemcsak a cukiságban, hanem a játékmenetben is elég nagyot alkotott, még akkor is, ha időnként túlságosan a báj határain egyensúlyoz.

A játékélmény

Felfedezés és platformozás – szórakoztató utazás egy színes világban

Az első dolog, ami rögtön megragad, az a játék eszméletlenül színes világa. Minden egyes helyszín szinte életre kel, az élénk színek és bájos karakterek még a szomorúbb pillanatokban is képesek felvidítani. A játékmenet, bár alapvetően egyszerű, elég szórakoztató ahhoz, hogy végig tartsuk a figyelmünket. Az egész világot felfedezhetjük, különböző szigeteket látogatva, miközben új barátokat szerzünk és problémákat oldunk meg. A platformer részek valóban szórakoztatóak, és a játéknak megvan az a bája, hogy egyes szakaszokban egyszerűen csak ugrálunk, miközben keresgélünk titkokat.

A "harc" – barátságos csatározás

Most jön a csavar: nem igazán van harc a Rainbow Billy-ben. Helyette a játék úgy oldja meg az összecsapásokat, hogy ahelyett, hogy fegyverekkel támadnánk, a karakterek barátkozással próbálnak megoldani minden problémát. A különböző formájú és színű tokenek segítségével kell "megértenünk" az ellenfeleinket, hogy végül megnyerjük a szembenállásokat. Ez a rendszer egyáltalán nem egy új találmány, de mégis érdekes, mert nemcsak arról van szó, hogy meg kell találni a megfelelő színeket, hanem egy kis logikai feladat is mindehhez.

A harc ugyanakkor nem mindig annyira izgalmas, mint ahogy szeretnénk. A minijátékok, amelyek a "harcok" során előkerülnek, elég gyengék, és nem nyújtanak túl sok új élményt. Az interakciók nem érződnek olyan frissnek, mint a játék többi része, és néha kicsit monotoná válik az egész.

A teljesítmény és az elég hosszú betöltési idő

A Rainbow Billy szépen fut a Switch-en, de néha hajlamos lelassulni. A játék alapvetően 60 fps-sel működik, de amikor sok dolog történik egyszerre, különösen a hajóval való utazáskor, az teljesítmény kicsit ingadozik. A játék nem akad le zavaróan, de mégis frusztráló, hogy néha érezhető a teljesítménycsökkenés. A legrosszabb az volt, amikor a játék betöltése több mint másfél percet vett igénybe. Ez egy kicsit túlzás, és bár a világ szép és tágas, nem értem, miért kell ennyit várni, hogy elkezdhessünk játszani.

A grafika és a hangulat

A grafika valóban szép, és bár a játék inkább gyerekeknek szól, az esztétikai megoldások kedvesek és szórakoztatóak. A világ minden egyes részlete el van dolgozva, és tényleg érdemes alaposan szemügyre venni a környezetet, mert számos titkot rejt. A karakterek kifejezőek és szórakoztatóak, ami egy extra pluszt ad a történethez, még akkor is, ha a dialógusok időnként egy kicsit túlságosan cukrosak.