Nickelodeon All-Star Brawl

Ha a platform fighter műfaját említjük, mindig az a kérdés, hogy a Super Smash Bros.-tól elrugaszkodva vajon sikerül-e egy másik játéknak igazán elkapni a fiatalos, pörgős hangulatot, miközben megőrzi azt a mélységet, amit egy igazi rajongó keres. Nos, a Nickelodeon All-Star Brawl próbálkozik. Sokan lehet, hogy épp a SpongeBob és barátai miatt nyúlnak hozzá, de a kérdés az, hogy vajon megérdemli a figyelmet, vagy csak egy újabb pénzlehúzó próbálkozás?

Játékmenet – A pofonok és a kombók világa

Ha a mozgásokat nézzük, akkor a Nickelodeon All-Star Brawl nem hagy cserben. A karakterek egyedi mozgáslistát kaptak, és bár sok alapvető támadás ismétlődik, azért nem mondanám, hogy egyformák lennének. A probléma inkább az, hogy a játékmenet egyes elemei csak félig jól megvalósítottak. Toph, a földmágus például remek karakter lenne, ha az ő alap mozdulatai valóban a sorozatában látott képességeit tükröznék, nem pedig olyan mozdulatokat, amiket csak azért adtak neki, mert épp szükség volt egy új támadásra. A különböző karakterek mozdulatai sem teljesen koherensek, és nem mindig illeszkednek jól a forráshoz.

Sokszor olyan érzésem volt, hogy egy-egy karakter támadásai inkább „kitöltésnek” tűntek, semmint a valódi személyiségükhöz illő mozdulatoknak. Persze, a nagy nevek, mint Ren & Stimpy egy-egy váratlan mozdulattal azért hoznak egy kis frissességet, de az összkép nem mindig az igazi.

Online és offline – Mi változik a gépek között?

A játéknak van egy erősebb oldala, ami az offline és online módokban is megmutatkozik. Ha a legjobb élményt akarod, akkor ne is próbálkozz négyfős módban, mert a zűrös, pörgős összecsapások egyszerűen nem adnak megfelelő rálátást a játékra. A legjobb élményt akkor éred el, ha csak ketten küzdesz, akár barátokkal, akár online. A stabil kapcsolat és az alacsony késleltetés végre lehetővé teszi, hogy igazán élvezetes küzdelmeket vívj, és a taktika mellett egy kis szerencse is hozzájárulhat a győzelemhez.

Amit még érdemes kiemelni, hogy az online módok is jól működnek, a gyors játszmák pörögnek, és az osztott képernyős szórakozás is zökkenőmentes. A Competitive Play nem rossz, de olyan érzésed van, hogy a játék egyik fő vonzereje inkább a casual, haverokkal való szórakozásra van kihegyezve.

Grafika és hangzás – Kétdimenziós világ 3D-ben

Ha a látványt nézzük, a játék vegyes eredményeket hoz. A karakterek, különösen a 2D-ből átültetett figura, mint Nigel Thornberry, egy kicsit furcsán, de végül is szórakoztató módon jelennek meg. A zene viszont nem mindenkinek fog tetszeni, hiszen egyes dalok igazán zavaróak, míg mások jól passzolnak a hangulathoz. A zenék nemcsak hogy túl hamar elhalnak, de néhány pályán kifejezetten bántóak.

Amit a grafikai megjelenítésről elmondhatunk, az inkább a színes, egyszerű látvány, ami talán több rajongót vonz, mint a mélyebb, összetettebb stílusok. Az egész játék stílusa olyan, mintha kicsit még nem találták volna meg a megfelelő egyensúlyt a közönség kiszolgálására.