Darksiders III

Képzeld el, hogy egy kedvenc sorozatod legújabb része elérkezik a kezedbe, és úgy érzed, hogy a régi jó érzés megvan, de valami nagyon nem stimmel. A Darksiders III úgy hozza vissza a jól ismert harcot, platformozást és rejtvényeket, hogy közben a Switch-en inkább dühödten szidod, mint élvezed a játékot. Kívülről még csillog, belülről viszont… hát, nem az igazi.

Játékmenet – Ami régen működött, az most kínkeserves

A Darksiders III-ban Fury, a Nephilim harcos, feladata a Hét Halálos Bűn legyőzése. Oké, remek, indulsz, hódítasz, és… a harcok nem különösebben bonyolultak, a feladat pedig egyenes: lőj, üss, gyűjts össze mindent. Az alap mechanikák szórakoztatóak, az új képességek (például a láncos támadás vagy az elektromos lándzsa) pedig rendesen felpörgetik a tempót. Azonban ahogy haladsz előre, kibukik, hogy az irányítás nem annyira sima, és a harcok ismétlődővé válnak. A kamerakezelés is kezd idegőrlővé válni, mivel az sokszor eltakarja a jövőbeli támadásokat, amitől az egész játék harcélménye túlságosan kaotikussá válik.

És itt jön a Switch verzió legnagyobb hibája: a framerate. Bár az elején még elnézhető, hogy a gyengébb gépen a harcok néha akadoznak, ahogy egyre több ellenfél kerül a képernyőre, a frame rate már nem bírja. A karakterek mozgása és a dodge mozdulatok egyre nehezebbé válnak, mivel a játék folyamatosan akadozik. Értsd: egyszerűen a játék szaggat, és az egész hangulata teljesen odavész. Az irányítás egy alapvető eleme, hogy időben kikerüld a támadásokat, de ha az egész akadozik, akkor az egész játékmenet ellened dolgozik.

Platformozás – A pörgős ugrások most nem pörögnek

A platformozás, ami a Darksiders sorozat egyik erőssége, szintén nem ússza meg a technikai hibákat. Az ugrások és a kötélre kapaszkodás elég pontos mozdulatokat igényelnek, de a játék lassulása miatt a szinkron már nem működik jól, és a szerencsétlen, akadozó mozgás miatt nem egyszer estem le a szakadékokba. A legrosszabb az, hogy a halál után meglepően hosszú betöltési idők jönnek, és amikor ezt kombinálod a már említett technikai zűrökkel, az egy igazi kudarcélményt ad.

Grafika – Gyenge port, ami sokat veszít a látványából

A grafika sajnos messze elmarad attól, amit várnánk. A Switch képes lenne egy szép, dinamikus világot megjeleníteni, de a framerate problémák és az alacsony felbontás miatt a játék látványa keményen megfogyatkozik. A textúrák homályosak, és bizonyos elemek (például a karakterek és az animációk) egyszerűen nem adnak át semmilyen dinamikát. A sötét atmoszféra, amit annyira szeretünk a Darksiders játékokban, most inkább egy zűrzavaros, kétségbeesett próbálkozásnak tűnik.

Történet – Az unalomnak sincs megállás

A történet önmagában elég kiszámítható, a klisék mind ott vannak: a hős (vagy inkább antihős) női karakter, a világvégi küldetés, a boss fightok. Fury, bár erőteljes karakter, valahogy nem ragad meg annyira, mint például War a Darksiders I-ből. Az alapvetően jó hangulatú párbeszédek és a karakterek személyisége azért visznek valami frissességet, de nincs igazán karakterfejlődés, amitől az egész kaland igazán magával ragadhatna.

Záró gondolatok

A Darksiders III Switch portja sajnos nem az, amit vártunk. Az alapjátéknak van egyfajta komfort érzete, de a Switch-en lévő technikai problémák és a sokszor unalmassá váló játékmenet miatt a szórakozás csak időszakosan élvezhető. Ha mindenképp játszani akarsz vele, érdemesebb más platformon kipróbálni, mert itt a gép és a játék egyaránt alulteljesítenek. A sorozat rajongóinak még mindig van mit szeretniük benne, de akik másik verzióval is játszhatnak, azok inkább ne válasszák ezt.