A Switch második éve bebizonyította, hogy ez a kis hibrid konzol néha egészen elképesztő dolgokra képes. A *Wolfenstein II*, a *Warframe* vagy akár a *Fortnite* olyan portok voltak, amiknél csak csóváltam a fejem: „jó, ezt hogy?”. És akkor ott van az *Ark: Survival Evolved*, ami ugyanilyen ambícióval érkezett, csak épp a végén nem diadalmenet lett belőle, hanem egy fáradt vánszorgás a cél felé.
Ha valaha is játszottál JRPG-t, akkor biztosan van egy olyan pillanatod, amikor azt mondtad, hogy "Na, itt a mestermű!" Nos, *Octopath Traveler II* épp ezt a pillanatot igyekszik megidézni, de egy kicsit más formában. A játék nemcsak, hogy sikeresen építkezik a *Bravely Default* és az előző *Octopath Traveler* alapjaira, hanem képes azt tovább is fejleszteni, és mindezt egy olyan tempóban, amit nehéz abbahagyni.
Van az a játék, ami kézbe simul a Switch-en, kellemesen ismerős, mégis úgy érzed, mintha egy futópadon próbálnál eljutni a kalandig – na, a Next Order pontosan ilyen.
Komolyan mondom: a Return to Dream Land Deluxe olyan magabiztosan mosolyog a 2025-ös polcról, mintha az elmúlt tizenkét év csak egy hosszabb töltőképernyő lett volna.
A Final Fantasy XII az a rész, amit nem a könnyes monológokért szeret az ember, hanem azért, mert egyszer csak azon kapja magát: egy programozható csapatot menedzsel, és ez valamiért ijesztően szórakoztató.
- Akka Arrh – Pszichedelikus őrület, amit nem mindenki ért meg
- Tales of Symphonia Remastered – A régi klasszikus, amit nem tudtak igazán újraéleszteni
- Theatrhythm Final Bar Line - Még egy csodálatos zenei utazás a Final Fantasy világában
- Elderand – Egy Újabb Metró- és Soulslike Vegyület, De Miért Nem Mindent Reggeliztünk Ki Belőle?