A *Tales of Symphonia* egy igazi klasszikus, amit sokan a legjobb JRPG-k között tartanak számon. A GameCube-on indult, és bár nem volt akkora sláger, mint mondjuk a *Final Fantasy* vagy a *Dragon Quest*, azóta is emlegetjük a rajongók. A kérdés most az, hogy a *Remastered* verzió képes-e megérni a modern konzolokon a figyelmet, vagy csak egy nosztalgia hullámot lovagol meg.

Tales of Symphonia Remastered
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Egy klasszikus, amit nem igazán sikerült újraéleszteni.
A Tales of Symphonia egy igazi klasszikus, amit sokan a legjobb JRPG-k között tartanak számon. A GameCube-on indult, és bár nem volt akkora sláger, mint mondjuk a Final Fantasy vagy a Dragon Quest, azóta is emlegetjük a rajongók. A kérdés most az, hogy a Remastered verzió képes-e megérni a modern konzolokon a figyelmet, vagy csak egy nosztalgia hullámot lovagol meg.
Bevezetés
Symphonia azok közé a játékok közé tartozik, amelyek egy korszakot meghatároztak. A 2004-es GameCube-os megjelenés egy korszakváltást hozott a JRPG-k világában, főleg Nintendo konzolon. Most, közel húsz év után, megérkezett a Tales of Symphonia Remastered, amely a 2013-as PS3-as újrakiadás alapján készült. És bár a játéknak megvan a maga bája, a Remastered címke valahogy nem hozta azt, amit vártam.
Játékmenet – Klasszikus JRPG, ami nem igazán újít
A játékmenet alapvetően nem sokat változott a régiekhez képest: hatalmas világok felfedezése, városok látogatása, dungeonezások és természetesen a harcok. A történet egy katasztrofális ökológiai válságot mutat be a világban, és a regeneráció egyetlen reménye, hogy visszahozza a mágiát és ezzel együtt az életet. A játék főszereplője, Lloyd, és a társai próbálják megmenteni a világot a pusztulástól.
A Tales of Symphonia története egy erős alapötletet ad, de a kivitelezés sajnos nem mindig olyan lenyűgöző, mint szeretnénk. A párbeszédek egy része zavaróan merev, a karakterek reakciói gyakran túlságosan drámaiak, néha nevetségesek. A beszélgetések olykor olyan gyorsan váltakoznak, hogy nem igazán tudjuk követni, hogy most éppen örülnek, sírnak, vagy harcolnak-e egymással. Mindez egy kicsit rontja az élményt, de az egész játékot szerencsére még így is el lehet vinni.
Harc – Akció, de megfáradt
A harcrendszer, bár alapvetően élvezetes, nem igazán hoz újításokat. Az akció alapú küzdelmek a Tales of sorozat védjegyévé váltak, és bár itt is működik a rendszer, érezni, hogy egy kicsit elavult. A karakterek gyorsan és dinamikusan mozognak a 2D síkon, de a harcok hamar monotonná válhatnak, különösen, ha sok ellenség támad egyszerre. A harcok során gyakran érezni, hogy a karakterek nem elég rugalmasak: a támadás animációját nem lehet megszakítani, ami miatt sokszor kiszolgáltatottak leszünk, miközben próbáljuk elkerülni az ellenség támadásait.
Ez a rendszer egy kicsit elavultnak tűnik, különösen, ha megnézzük a modern akció-RPG-ket, mint például a Kingdom Hearts II vagy az Ys VIII, ahol a harc sokkal fluidabb. Symphonia harcai azért még élvezetesek, de közel sem olyan simák, mint amihez hozzászoktunk manapság.
Progresszió – Fejlődés, de nem forradalmi
A karakterfejlődés az EX Gem rendszerrel történik, ami lehetővé teszi, hogy különféle passzív képességeket szerezzünk a karakterek számára. A harcokban és a mellékküldetésekben való részvétel új címeket nyit, amelyek befolyásolják a karakterek statjait, tehát van benne stratégia. A statikus statnövekedés mellett az EX Gemek rendszere elég szórakoztatóan ad lehetőséget a karakterek variálására, de a teljes játékmenet szempontjából nem hoz forradalmi újítást.
Látvány és portolás – A régi szépség, amit nem frissítettek eléggé
A Tales of Symphonia Remastered a kézzel rajzolt stílust próbálja HD felbontásban megjeleníteni, de sajnos a karaktermodellek elég elavultak, és a textúrák is homályosak, ami már a GameCube-os verziót is visszaidézi. A látványvilág nem igazán kapott új lendületet, és bár a világ még mindig szép, sokkal többet vártam volna a felújítástól. A környezetek ismétlődnek, és a dizájn gyakran a "tengerparti kisváros" vagy "száraz sivatagi romok" kategóriába esik, amit már százszor láttunk.
A portolás szintén nem volt zökkenőmentes: a Switch-es verzió 30 fps-re van korlátozva, és a harcokban gyakran 20 fps körüli akadozásokkal is találkozhatunk. Ez sajnos jelentősen csökkenti a játék élvezhetőségét, főleg akkor, amikor az akció gyors tempóban zajlik.
Összegzés – Egy régi klasszikus, ami nem bírta a tesztet
A Tales of Symphonia Remastered egy szórakoztató JRPG, de sajnos nem tudta megugrani azt a lécet, amit a modern játékok elvárnak. A történet és a karakterek még mindig megérdemlik a figyelmet, de a harcrendszer, a technikai problémák és a látványos újítások hiánya miatt nem lehetünk teljesen elégedettek. Ha valaki nosztalgiázni szeretne, akkor érdemes belevágni, de újoncoknak már nehezebb szívből ajánlani. Ez egy tipikus eset, amikor a régi emlékek és a friss megjelenés nem találkoznak igazán jól.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01ERŐS TÖRTÉNET ÉS KARAKTEREK
- 02SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKKÜLDETÉSEK
- 03JÓ KARAKTERFEJLŐDÉS ÉS SZEMÉLYRE SZABHATÓSÁG
KRITIKUS_HIBÁK
- 01AKADOZÓ HARCRENDSZER ÉS ELAVULT JÁTÉKMENET
- 02DÁTUMÁNAK MEGFELELŐ ELAVULT GRAFIKA
- 03TECHNIKAI HIBÁK ÉS TELJESÍTMÉNYBELI PROBLÉMÁK





























